Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

98 Negyedik könyv. V. Ferdinánd első kormányévei. 1837-1839. vetkeztében, szélsőségekre ragadja. E meggyőződés többeknek ösztönül szolgált a jövő országgyűlésen oda hatniok, hogy a kormány ezentúl minden hatalomcsínyekkel felhagyván, erélyes ugyan, de szigorúan törvényes politikát kövessen. Más részről, mind az oly hatalmasan felébredt s a nemzet nagyobb részét áthatott átalakulási vágy, mind maga az országnak hátramaradt, hiányos, pangó állapota azon meggyőződésre vezette őket, hogy azon negativ politikával, melyet eddig a kormány s a főrendek többsége követett, valamint a nemzet forró haladási vágyát kielégíteni, úgy az ország tényleges szükségeit, hiányait pótolni, jóllétét eszközleni egyátaljában lehetetlen. Oly politikát óhajtának tehát ültetni a kormányra, mely erély és törvényesség mellett a szükséges reformokat is, bár tisztán monarchiái és arisztokratiai szellemben, hajlandó legyen életbe léptetni; fontolva s mérsékelten ugyan, de tényleg előre haladni. E czélra csak egy új, miként utóbb magok nevezni szerették, „fontolva haladó" conservativ pártnak alkotása vezethetett, mely mind a főrendeknél többséget nyerjen, mind a kormány által támogattassék. A főrendek közt eddig tulaj donkép eni s önálló conservativ párt épen nem létezett. A zászlósak, főispánok és püspökök a legtöbb kérdésben a kormány positiv utasítását követték; egyebekben, mik iránt Bécs közönyösséget mutatott, jobbára nem valamely mélyen átgondolt politikai elv, nem is mindig a hon java, hanem az önhaszon, a hűbéri kiváltságokhoz való önzésteljes ragaszkodás határozta meg irányukat. Mindenben egy ösvényen járt velők a kormánytól egyébiránt nem függő, szabad főrendek egy része: hogy a kiváltságaikat fenyegető reformoktól menekülhessenek, előjogaik birtokában megvédessenek, feltétlen a kormány karjaiba vetették magokat, s annak, nem egyszer a hon érdekei ellenére, önállástalan eszközeivé alacsonyodtak. A főrendi tábla e miatt, az 1832/6-ki országgyűlésen, mint látók, egészen eljátszotta régi tekintélyét s a nemzet bizo-