Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)

Első könyv: Bevezetés. Az 1825-ki országgyülés előtti viszonyok

Az 1825-ki országgyűlés előtti viszonyok. 57 nelmünket. Itt rakta le Tessedik Ferencz külföldi utazásaiban szerzett tapasztalatai és ismereteinek kincseit. Itt vívatott részben a mindjárt említendő nyelvharcz. Itt tette közzé Horvát István irodalmi, országtörténeti s diplomatikai értekezéseit; itt Kölcsey és Berzsenyi, Horváth Endre és Kazinczy Ferencz széptani s kritikai közleményeiket. Szóval alig volt e korban nevezetesb iró, ki e folyóiratot becses értekezéseivel nem gyarapította volna. Bár mily rövid s hiányos is ezen irodalomtörténeti vázlatunk, egy férfiút nem szabad abból kifelejtenünk, kinél hatályosabban e korszak alatt senki sem ápolta s mozdította elő tollal, szóval, tettel és áldozattal irodalmunk és nemzetiségünk ügyét. E férfiú Kulcsár István. „Igen kevés nevet mutathat fel nemzetiségünk és irodalmunk története, — mondja Toldy Ferencz — mely, ha néhány földi hatalmast kiveszünk, annyi szálakkal van annak haladásával összeszőve, mint a tekintélytelen eredetű, közép módú s a polgári társaságban oly szerény állású Kulcsár Istváné." 0 nemcsak maga irt, de koronként másoktól készített ismeret- s tudomány-terjesztő munkákat is adott ki saját költségein; a nemzeti nyelv és nyelvtudomány fejlesztésére koronként pályakérdéseket hirdetett, jutalmakat tűzött ki, s általában tanácscsal, pénzzel oly buzgón és szívesen támogatta irótársait, hogy az irodalomnak ez időben nem volt ily kész Maecenje, mint ő, ki minden fillérét maga is tollával kereste. Vendégszerető, nyílt háza gyűlhelye volt a Pesten lakó, vagy koronként oda utazott íróknak. „Nem volt idejében ismeretes irodalmár, ki körét nem nevelte volna. Ezen ebédek és vacsorák symposionok voltak, melyeken csak irodalmi és magyar nyelvészeti kérdések és ügyek tárgyaltattak." Miután az 1804-ben megindított „Eredeti történetírók" gyűjteménye, a magyar olvasó közönségben, melynek még csak mulattató, legfelebb költői olvasmány kellett, részvétre nem talált vala, avval felhagyván, 1806ban „Hazai tudósítások" czíme alatt azon nagy fontosságú