Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)

Első könyv: Bevezetés. Az 1825-ki országgyülés előtti viszonyok

58 Első könyv. Bevezetés. közlönyt indította meg, mely ez idő óta huszonhat éven át egyetlen volt az országban. E hírlapot hasonlítani sem lehet ugyan mái hirlapirászatunkhoz, melyben a politikai, államgazdászati s társadalmi kérdések oly bátorsággal, annyi tudománynyal és szellemmel tárgyaltatnak. Ezt akkor sem a eensura szigorú korlátai, sem a szerkesztők korlátolt tehetsége s készültsége, sem a közönség fejletlensége nem engedte. De volt egy kérdés, azon korban a legfontosabb, melyre nézve kiszámíthatatlan volt Kulcsár lapjának hatása: a nemzetiség kérdése. „Soha nyomtatott betű, béke idején, sem többször, sem nyíltabban, sem több határozottsággal nem hirdette a nemzetiség históriai jogát, mint az övé . . . E kérdésben nagy, halhatatlan volt Kulcsár érdeme; mert a mit a feliratok a gyülésteremekből deákul vittek a trón zsámolyához, azt ő szabad ég alatt hirdette s folytonos és nem szűnő állandósággal cseppenként oltotta belénk. Nem lázította fel vérünket, de lassanként elősegítette átváltozásunkat" — „Cultura által nemesített nemzeti lélek, volt az ő jelszava; s erre szerinte három út vezetett: tudomány, irodalom, nemzeti szinpad." Ezen utóisónak felállítására ő annyit cselekedett, izgatott, mennyi csak egy magán embertől s hirlapirótól kitelik. A tudományos irodalom mívelése végett feltámasztotta a magyar tudós társaságnak Révay által indítványozott s az idő által ismét elejtett kérdését; s reá birta gr. Teleki Lászlót, hogy annak újabb fejtegetésére jutalmat tenne ki. Majd, 1817-ben maga is egy új közlönyt indított meg annak számára a hírlapjához kapcsolt „Hasznos mulatságokban", mely által a csupán magyarul olvasókkal, a mulattatók s közhasznúak mellett, a tudományos és széptani ismereteket is ügyekezett megízleltetni. Az üdvös izgatás, melyet Kulcsár egy magyar tudós társaság felállítása körűi lapjaiban folytatott, nem sokára meg is termetté gyümölcsét. A nemes, hazatias lelkű Marczibányi István az eszmét oly hévvel karolta fel, hogy, hír szerint, ötven ezer forintot szándékozott áldozni annak