Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)

Első könyv: Bevezetés. Az 1825-ki országgyülés előtti viszonyok

26 Első könyv. Bevezetés. ízetlenségek, pártfondorlatok által azoktól elidegeníteniök. Hol ez egyedül a főispánok s administratorok által el nem érethetett, csekélyebb okokból is királyi biztosságok küldettek a megyékbe, mindaddig azok nyakán illendők, míg az ellenzék, a zaklatásokat, fondorlatokat megunva, a gyűlések látogatásától el nem szokik. Hol aztán a dolgok enynyire jutottak, a másik czélt is könnyű vala megközelíteni. A megyefőnökök által alispánokká s más főbb tisztviselőkké szinte hasonló, hajlékony egyének tűzettek ki a tisztválasztó gyűléseken, melyekre a főispánok a megnyert kisnemességből is mind többeket kezdenek becsődíttetni. A hol pedig ily kedvező választásokat az ellenzék ereje s ébersége remélni nem engedett, a tisztújítás határozatlan időre elhalasztatott; s a tiszti karban támadt hiányokat, minden egyes esetben, a megyefőnök maga helyettesített egyénekkel töltötte be. Voltak megyék, melyekben tisztújító szék tiz-tizenöt éven át sem tartatván, a tiszti kar nagyobb része ilyetén, a megyefőnök által „surrogált" egyénekből álla. E módok által a kormány számos megyékben czélját érte. A főnemesség s a többi rendek míveltebb, ingerlékenyebb tagjai, kik elébb az ellenzék magvát képezték vala, a megyefőnökök ízetlenkedései, a királyi biztosok zsarnokoskodásai, a titkos kémek vagy magok a megyei főnökök vádaskodásai által elkedvetlenítve vagy megfélemlítve, a megyei közgyűlésekről jobbára elmaradozának. Kikben az említett fondorlatok a hazafiúi erélyt s kitartást meg nem törhették, számos megyében csekély számra olvadván, hasztalan küzdenek vala a törvénytelen udvari parancsok ellen, melyeknek a megyefőnökök, a tiszti karral s más kormánypártiakkal egyesülve, rendesen többséget szereztek. Előre lehetett azonban látni, hogy ez nem sikerűlend eként minden megyében. A kormány tehát lassanként magát a megyék szervezetét s ügytárgyalását is megváltoztatni ügyekezett. Hogy a királyi rendeletek olyféle ellenzék nélkül, minő a közgyűléseken minden törvénytelen parancs