Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)

Első könyv: Bevezetés. Az 1825-ki országgyülés előtti viszonyok

Az 1825-ki országgyűlés előtti viszonyok. 27 ellen kifejleni szokott, gyorsan végrehajtassanak: 1817 végső 1817"ki . .-. , íii, decemb. napjaiban oly rendeletet bocsátott a megyékhez, miszerint a díjazott táblabírák ezentúl, a középponti tisztviselőkkel együtt, állandólag a megye székhelyén lakjanak, s mintegy örökös kisgyülést képezvén, a felső rendeleteket, a nélkül hogy azokat elébb közgyűlés elébe terjesztenék, haladék nélkül foganatba vegyék; a közgyűlésnek utóbb csak a megtörtént végrehajtást jelentvén be. A kormány kétségkívül arra számított, hogy e néhány táblabíró s tisztviselő, a megyefőnök által könnyen megnyerethetvén, az önkényes, törvénytelen rendeleteknek is foganatot szerzend, s idővel talán még az évnegyedi közgyűlések is mellőzhetőkké válnak. Ha a kormány ebben czélt érhet vala, nem sokára lényegesen megváltozott s meggyöngült volna a megyei hatóság. De a megyék idején észrevették a czélzatot, s egypárt kivéve, ilyféle újítás ellen valamennyien óvást tettek, országgyűlésre utasítván a megyerendezést. E szándéka nem sikerűivén, más módhoz nyúlt a kormány, hogy czélzatait a megyékben keresztűlvihesse: a megyéket magok a megyék által ügyekezett legyőzni. A mondottakon kivűl, mik által az ellenzéket megsemmisíteni törekedék, még egy más, különben veszélyes, két élű fegyverhez sem kételkedett vala nyúlni. Ügynökei, párthívei által a nemesség alsó, szegényebb s műveletlenebb, tehát könnyen megnyerhető vagy tévútra vezethető osztályát kezdé a gyűlésekre beédesgetni, becsődíteni, remélvén, hogy annak szavazatát a maga számára ügynökei által állandóan biztosíthatja. Az alnemesség eddigelé, ha elvetődött is a minden harmad évben tartott tisztújító gyűlésekre, befolyása még azokon sem volt eldöntő a megyei értelmiség ellenében; más évnegyedi, vagy a fontosabb és sürgetőbb kormányrendeletek kihirdetése végett egybehívott rendkívüli közgyűlésekre azonban, melyeken az értelme, míveltsége körén túleső tárgyak kerültek szőnyegre, egykettő is alig, tömegesen soha sem szokott volt megjelenni. Most azonban,