Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)

Első könyv: Bevezetés. Az 1825-ki országgyülés előtti viszonyok

Az 1825-ki országgyűlés előtti viszonyok. 25 szivűségévcl is ellenkezett, hosszú, heves viszályokba keveredni népeivel, kiktől szeretetet, bizodalmat, önkénytes fiúi engedelmességet igényelt; habár egyébiránt nem örömest teljesítette is kivánataikat. A hatalmaskodást, erőszakos rendszabályokat ő ennél fogva nem igen kedvelte, s ha csak lehetett, a bajnak inkább megelőző szabályokkal vette elejét; szigorú kormányelveit örömest a legszelídebb eszközökkel tette foganatba. A forradalmi szellem kifejlése ellen ő a nagy óvatossággal alkotott, minden felvilágosodás meggátlására irányzott iskolai s köznevelési rendszerben s a sajtó korlátolásában kereste a legbiztosabb óvszert s védelmet. Az osztrák örökös tartományokban az őseitől öröklött kormányrendszert, Metternich és Szedlniczky minisztereinek segedelmével, olyanná tökéletesbítette, mely minden szabad mozgást, a politikai testületeknek, papságnak s nemességnek minden önállóságát, öntevékenységét meggátolta. Ilyesmit óhajt vala ő tenni az önkormányzási jogaikra féltékeny, a törvénytelen felsőbb parancsok iránt engedetlen, makacs, zajos vármegyékkel is, hogy ne legyen kénytelen mindig erőszakkal törni meg ellenzésöket. A kormány e végett mindenek előtt kettőt lát vala A megyékben tett kényszükségesnek: hogy az önállóbb, függetlenebb, hazafiúi buz- uralmi kisőrgalmokról s alkotmányos érzelmekről ismeretesb fő s más letek' jobb módú nemesek a megyei gyűlésektől elidegeníttessenek; és hogy a megyei igazgatás egy engedelmes, minden rendeletet hódolattal fogadó tiszti kar kezébe játszassék. E czélok elsejét a megyei főnökök által vélte elérhetni a kormány. Főispánokká vagy főispáni helytartókká, a függetlenebb hazafiak mellőztével, oly egyének neveztettek, a kikről eleve is fel lehetett tenni, hogy, akár szűkebb vagyonállapotuk akár nagyravágyásuk által indíttatva, a kormány czéljainak valósítására minden körülmények közt segédkezet nyújtandanak. Ezeknek aztán kötelességökké tétetett, megyéjük gyűlésein gyakran megjelenniük; ama fő és jobb módú nemeseket pedig, kiktől ellenzéket várhatnának, holmi