Horn Ede: Államháztartásunk rendezéséről (1874)

72 a mi járalckunkat a közös kiadásokhoz — nevezetesen, ha a külföldi képviseltetésis takarékosabban lesz szervezve, mi könnyen keresztülvihető — mintegy n y o 1 c z millió forinttal 1 e s z á 11 i t a n i. Ezen leszállítást követelni és várni egyszerűen jogosít bennünket azon összeg, melyet a közös hadügyministerium tényleges rendes kiadásr i 1868,1869 és 1871-ben elértek; összesen 62.150,009 forint. A nehezebben terhelt 1870-i háborús év (28.355.000 ft.) bevonásával is'a négyévi átlag csak 22.622,000 frfra rug. Ebből nyilvánvaló, hogy ha ezen négyévi átlag vétetik is szabályul, a mai költségből 6.,, millió töröltethetik; a levonás pedig 8.5 milliót érhet el,ha az 1868, 1869,és 1871. évek átlaga vétetik szabályozó gyanánt. És miért ne vétetnék az, szemben vitathatlan pénzügyi nyomorunkkal egy oldalról, mely a megtakarításokat parancsolólag igényli,szemben azon biztosítékokkal másoldalról,melyeket az európai viszonyok és a mi udvarunk és kormányunk külviszonyai az uj háború veszélye ellen nyújtanak ? Mire valók a folytonos fejedelmi utazások és az örökös önkénytes nyilatkozatok a „biztosított" békéről, ha a felfegyverkezett béke terheit még ott is a hol a lakosság láthatólag nyög terhe alatt, nem képesek enyhíteni ! Mint már megjegyeztem : Az állam szomorú és rög töm javítást igénylő helyzetével szemben első sorban nem azt kell tekintetbe venni, mitgondolegy bizonyos párt legjobb és legezélszerübbnek, sem pedig azt, hogy mit óhajt és mire törekszik az egyes ; akeresztül.vihetőt kell kikutatni, az utakat s módokat melyeket akkor is lehet érvényesíteni, ha egyelőre politikai és pártviszonyaink semmi vagy csak lényegtelen átalakulást szenvednek . . . Pártszempontból a közös hadsereg leszállítását követeltem volna a magyar hadsereg javára ; s hogyha egyéni nézetemet kifejezésre akartam volna hozzni, ugy egyátalán az állandó hadsereg ellen — mely meggyőződésem szerint a jelenkor legkövetkezésteljesebb bajainak egyike — a nép íegyverezése mellett szóltam volna. De. „gyakorlatinak kell maradnom. Ki mondhatja pedig rajongónagy túlzónak, ha szemben félreismerhetlen pénzügyi bajunkkal egész egyszerűen azt kívánom, hogy a közös hadügy költségvetését az 1868—71. évek állására vigyük vissza V Ha ez — a mi valószínű — a hadsereg tényleges létszániának alább-