Horn Ede: Államháztartásunk rendezéséről (1874)

19 nem hisszünk. A ki mindennemű gondatlanság által éveken át aláásta, megmérgezé saját életszervezetét, annak még a legkitűnőbb orvos és a legerőszakoltabb műtét sem adhatja vissza mától holnapra teljes egészségét; a beteg szerencsésnek mondhatja magát, ha megmutattatnak neki az eszközök és utak, mint lehet szigorú étmérsék mellet idővel visszanyerni egészségét. Ez nem kevésbé áll az államokról mintáz egyesekről. Anemezis nem puszta képzelemszülötte. Vétkezni nagyon is kellemes és csábitó volna, ha valami gyors fordulás jobbra vagy balra elég volna, annak nyomait eltörölni . . . Meg kell barátkoznunk azon bizony nem nagyon kellemes tudattal, hogy bármily komolyan lássunk is a műtéthez, még éveken át fogjuk az eddigi bűn utófájdalmait érezni. VIII. Erős államháztartási hiánnyal szemben semmi sem látszik inkább indicálva, mint az uj bevételi források kutatása. Az empiricus államgazdának ez látszik a legkényelmesebb mód az egyensúly helyreáliitására. „Nem elegendők a létező bevételek a közkiadások fedezésére ? Jó, hát teremtsünk uj bevételeket !"..', A segédszer oly könnyű és csábitónak látszik, hogy nem cs u p á n a kormány az, mely javasolja, pártolja. . . „Lényeges leszállítások — mondják, —a kiadásoknál alig vihetők keresztül ; a legszigoruabb átvizsgálás mellett itt és ott néhány tiz vagy százezer forint, legfelebb is összesen csak 6 — 8 millió töröltethetik : ez is csakhamar ellensulyoztatni fog az államhoz intézett „kultur"igények növekvő kiadásai által. Nem marad semmi más hátra, mint az adókötelezettektő] uj pótlékokat követelni ; az országnak el kell határoznia magát, többet fizetni, miután eddiginzetményeivelnem jő ki az állam," . . S ekkor tanácsolja az egyik a gyufák és petróleum, a másik a papir és újságok, a harmadik a bankok folyó számlái és a takarékpénztári könyvek, a negyedik átalában a tőke, az ötödik néhány iparüzlet, a hatodik az államadósság járadéka külön megadóztatását. . . A javaslók s a javaslatok sora nagy és sokféle. Kétségkivül hosszú és sokujju keze van a fiskusnak ; mindenhez hozzáférhet, ha a törvény megengedi azt neki.Es bizonyára az ajánlott tárgyak egyike vagy másikának