Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Néha az okos embert is utóléri a baj

49 csak a mikor háttal fordul felénk ez az átkozott bestia, és majom képét nem láthatni, nem esküszik-e rá akárki, hogy valóságos ember ?" Nem akarván a tekintetes nr jó kedvét szegni, sem mulatságomat rontani, őt tévedéséről nem világositám fel; de másnap együtt járván a sétatéren, találkozunk a tegnapi majomemberrel, kit személyesen ismerve, ekkint szóliték meg: „hízelgőt mondok Önnek, tegnap ugyan is oly jól adta a majom-szerepet, miszerint a tekintetes ur az egész előadás alatt erősen azt vitatá, hogy jól utánozza az embert, vagyis — s ebben van Önnek legnagyobb elégtétele, — hogy Önt valóságos majomnak nézte." A tréfa úgy látszik, nem tetszett művészünknek, mert ö némán csak süveget emelve, távozott el tőlünk; — mire a tekintetes ur még tán mindig azt hivén, hogy a művész valóságos majom, megjegyzé :„.... nagyon ügyes ez a majom, de beszélni még sem tud." Néha az okos embert is utoléri a baj. Egy szép tehetségű de felette szerény országgyűlési követ maga iránti bizalmatlanságVisszaérni. 4