Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Az óvakodó szónok - A jó repostirozó

32 államtudományáról, szabadelvű gondolkodásáról, szóval, magas miveltségéröl ismeretes volt, ki az úrbér tárgyában szabadelvüleg nyilatkozók beszédeire soha sem mulasztotta el a Carthaginem puto esse delendam-ot e szócskával : „botot" elmondani, és azzal némileg volt megyei ügyészségét elárulni. E tisztes ur egy országos üles után, melyben az úrbéri tárgyban a szabadelvűek győztek, a vendéglőben néhány épen a győztesekhez tartozó követekkel ebédelvén, megjegyzé : „hej, be gyáva ember az az elnök, sophismátokra nem tud alaposan felelni, csak egyszer lehetnék én Per ..... s, majd oda mondanám nektek, tudom, beérnétek vele." . . . Erre egy követ viszonozza : „jaj barátom, nehéz az elnök állása irányunkban, nem oly könnyű bennünket kiforgatni, mert az igazság mellettünk szól." „Álljatok hát elő," vág szavába a botbarát azon roppant igazságokkal, egytől egyig megfelelek azokra/' A felszólított kérdi : „nem igazságos-e, hogy a parasztnak szabad k öltözködési joga legyen, mit lehet ez ellen felhozni?" „Botot . . . tovább11 volt a felelet . . .