Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

A legnagyobb perplexitásban levő főrendi tag

33 „Nem igazságos-e" folytatá a követ, „hogy a paraszt azt, mit véres verejtékével szerzett — telkének haszonvételét — eladhassa?" „Szamár beszéd, tovább" — volt ismét a válasz „Nem igazságos-e" kérdik töle tovább : „hogy a robot szabályoztassék, hogy a hosszít fuvar eltörültessék? s t. eff." „K . . . anyja" volt a czáfolat. „Be kár" jegyzé meg a követek egyike, ,,hogy oda fen nem ismerik repostirozó géniedet, mert különben bizonyosan megtennének elnöknek". . . Ebéd után dicsekedett collegái előtt a de. rék államférfi, miként politizált a követekkel ebéd felett, s miként főzte le őket talpraesett czáfolataival, melyekre mit se tudtak viszonozni. A legaiagyobb perplexitásl>an levő főrendi tag. Egy száraz, szikár, zöldszinü, többnyire roszkedvü és szórakodott, sérelmeket erősen vitató országgyűlési követet, egy elméncz gróf personificált státusok gravámenjének nevezett