Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Tévedés

22 Tévedés. Az ekként disgustált törvényhozó sokáig nem ment a színházba, hanem egyszer mégis Wildt hires bécsi udvari dalnok és Kari Henriette kedveért ráadta magát és bement. A vendégek „Normában'' énekeltek, még pedig a hirdetés szerint utoljára. Az opera után előhivatnak nagy tapsok közt, és a közönség felkiáltással azon óhaját nyilvánitá, miszerint a vendégpár Othellóban lépne föl még egyszer. — Erre Wildt ily nyilatkozattal : „Ihr Wunsch ist mir Befehl,"Karlnő pedig e szavakkal: „Ihrem Wunsche werde ich willfahren" a közönség közös kivánatának hódolt; és midőn e felett a közönség tetszését újra zajosan kijelenté, akkor a mi istentelen káromkodónk, két uját szájába dugva, akkorát füttyentett, hogy fülemet majd ketté hasítá. „Az Istenért," kérdem, „mit csinál?" „azt az impertinens sz . . . . fütyülöm ki," volt a felelet, „ki a közkivánat ellenére el akar utazni a nélkül, hogy még egyszer énekelne?" „dehogy akar," vágtam szavába, „hisz igéré, hogy a közönség kivánságának engedend." „Sokat ugyan nem tudok németül," folytatá a t. követ ur, „de annyit mégis csak értek,