Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

A felsült indítványozó

15 hangon : „Fenséges főherczeg; a hallgatóság ezen kicsapongásait nem lehet többé eltűrni; én a hallgatóság ezen illetlen viselete ellen protestálok, és kérem fenségedet, méltóztassék engem a zajos lárma által félbeszakasztott beszédem folytathatásában kegyelmesen gyámolítni, és ekként a megzavart tanácskozási rendet magas hatóságánál fogva helyreállítani. Egyszersmind bátor vagyok indítványomat a m. főrendek elibe terjeszteni, miszerint a hallgatóságot illetőleg oly szabályokat állapítsanak meg, melyek következtében jövőre a tábla méltóságát sértő hasonló jelenetek eleje vétessek, mint a milyennek épen most — fájdalom — tanúi vagyunk!" A hallgatóság helyes tapintattal most is mélyen hallgatott, — a főrendi tagok egyre bámultak a jelenet sajátszerűségén, míg a főherczeg, ki ilyes gregariusok miatt nem igen génirozta magát, oly jóizün nevetett, hogy őt székében fel-fellöktette a kaczaj; végre mosolygó arczczal így szakasztá félbe az indítványozót : „Debeo fateri Exc. Proceres! quod auditórium semet nonnunquam in nostra negotia illicite immisceat cum suis acclamationibus. — Quotiescunque hoc accidit, non inter-