Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

A felsült indítványozó

16 mitto auctoritate mea praesidiali auditórium ad ordinem stricte sérvandüm monere; sed vicissim in praesenti casu obligationis meae esse censeo, auditórium tueri, quod semet tam exemplariter gessit, ut sub decursu totius dictionis Suae ülustritatis ipsum murem per palatium currentem audivissemus." De bezzeg megereszté most a hallgatóság torkának eddig zárva tartott zsilipéit, és a fenséges Nádort úgy megélj enzé, miként harsányabb éljenzésben halandó a főrendi teremben soha nem részesült! O föherczegsége a hallgatóságnak iránta nyilvánitott szeretetteljes tisztelete jelét felette kegyesen fogadta, és csupán keze intésével, s igen nyájas arczkifejezéssel csillapítgatá a fellelkesült fiatal véreinket. Ez alatt a tábla bal oldalán ülők szemeiket lesütötték, míg a jobb oldalon levők a jóizű nevetésbe majd belé faltak. Az indítványozó pedig az egész jelenettől meghatva, ki nem fogyott a csodálkozásból! . . .