Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

A felsült indítványozó

13 tiákat mondók megedzett fiileit is kellemesen csiklandozta a hallgatóság tetszésének nyilvánítása. Száz meg száz esetben az ellenük mormogó ifjúság neveletlen, durva, tudatlan betyárokból állott, — de azon kivételes esetben, midőn tőle sikerült egy parányi ,,éljen-t" kicsikarhatni, ugyan azon ifjúság mivelt, helyes tapintattal biró tekintélyes testületnek neveztetek. Constatirozott tény volt azonban az országgyűlésen, hogy az ifjúság a nyilvános ülésekben felkiáltásai és néha illetlen viselete által visszaél azon kedvezménynyel, miszerint a tanácskozásban mint hallgatóság jelen lehet, — és mindenki átlátta az e részbeni kicsapongások fékezésének szükségét. Az 184 . -diki országgyűlés alkalmával az ifjúságnak ezen kicsapongó viselete még a főrendi táblánál is elharapódzott. Ennek korlátozása iránt a főrendi C — mint mondják — külön tanácskozmányt tartottak és elhatározták : hogy a legelső ülésben, melyben egy c szónok beszéde előadásában a hallgatóság illetlen felkiáltásai által akadályoztatik, ez mindjárt tegye meg az indítványt a hallgatóság fékezése iránt, felszólít-