Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Gr. Széchenyi István és Sz...

105 meg van, és harmadszor csöngettek a gőzösön." „Nem tesz semmit" jegyzé meg a még mindig késedelmezö táblabíró úr, „inkább ők várjanak mireánk, mintsem mi rajok; „tudják ott a gőzhajón, hogy ma el akarok utazni, csak el nem indulnak nélkülünk." Ily körülmények közt fél kilenczre lett, mikor a mi táblabiránk a Dunához közel fekvő fogadóból kiindulva a gözhajóállomásra érkezik, és legnagyobb megbántódására észreveszi, hogy a gőzös ö rá nem várakozva csakugyan elvitorlázott. A száraz földön maradt táblabíró azonban utóbb hallván , hogy királyi herczeg volt a gőzösön, azzal vigasztalá magát, hogy csak a Fenséges úr miatt sietett annyira a gőzös, mely különben az ö — mint hires Committens — kedveért bizonyosan félórával elhalasztotta volna elindulását. Gróf Széchenyi István, és Sz . . . Volt Magyarországon egy úr, ki nagyúr és derék magyarember, de nagy cjmicus volt, ki