Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Gr. Széchenyi István és Sz...

10G a viztöl undorodván, soha önkénytesen nem mosakodott, és így az örökös piszok a különben is elég rut ripacsos pofáját még inkább elcsufitá. — Csak hébekorba sikerült huszárjának nedves spongyával egyet húzni mocskos arcza bőrén, felhasználva az arra kedvező alkalmat, midőn ö méltósága épen irasztala mellett országos dolgokba elmélyedve ült. De ekkor is többnyire egy pár pofütést aratott a magát feláldozó, tisztaságot szerető hü szolga. Gróf Széchenyi István egykor Bécsben egy nagyúr estélyén, hol a termek csillogó fénye és ragyogó szépsége mindenkit elragadott, a leirt cynicus emberünkkel találkozik. „Örvendek" mondja a gróf a mellette álló földijének .... „hogy a köpködés ellen antipathiám vau, és lapjainkba czikkeket is irtam, mert különben, ha köpködő volnék, kénytelenitetném ezen, itt támadt ripacsos piszkos arcz közé köpni; az levén e termekben a legundokabb egyetlen egy arra való hely."