Groisz Gusztáv: Magyar polgári törvénykezési rendtartás : 1868: LIV. törvényczikk (1870)

II. A polgári törvénykezési rendtartást tárgyazó 1868 : 54. t. cz. életbeléptetése és az erre szükséges átmeneti intézkedések tárgyában kiadott igazságügyministeri rendelet

IV. CZIKK. 25 1868: LIV. t.-cz. hatálybaléptével a rendes perek a fennebbi czikk 2. pontja szerint az eljárás módjára és állapotára való tekintet nélkül jegyzék mellett a pertárba teendők és pertárilag kezelendők; a 3. pont szerint pedig csak azon perekben, melyekben a megjelenésre vagy perirat beadására a feleknek b iz o n y o s határnap van kitűzve, tartoznak azok a fertárba együttesen megjelenni, egyéb esetben a felek bármelyike folyamodására levén megjelenési határnap kitűzendő; minthogy pedig az előbbeni törvénykezési szabályok szerint a periratok beadására nem tüzetett ki bizonyos naptárilag meghatározott határnap, melyen a felek a pertárban megjelenni kötelesek lettek volna, a fennebb kimondott elv ezen tekintetből már igazoltnak tűnik fel. TV. czikk. Rendes szóbeli pereknél, a melyekben a tárgyalás befejeztetett, s rendes Írásbeli pereknél, a melyekben a periratok már beadattak: a bizonyitási eljárásra, valamint az előadásra és Ítélethozatalra nézve az 1868: LIV. t.-cz. szabályai alkalmazandók. Oly esetben azonban, midőn valamelyik fél akár ellenfelét kínálta meg a főesküvel, akár maga ajánlkozott ennek letételére: a bíróság köteles ítélethozatal előtt tárgyalást tartani a 144. §-ban szabályozott eljárás szerint, a czélból, hogy a felek a főeskü ajánlása és elfogadása vagy visszakinálása iránt az 1868 : LIV. t.-cz. rendeleteire való tekintettel nyilatkozhassanak. Miután ezen czikk értelmében azon pereknél, melyekben a tárgyalás befejeztetett, illetőleg a periratok már beadattak, a bizonyitási eljárásra nézve is az 1868: LIV. t.-cz. szabályai alkalmazandók, a főeskü általi bizonyításra nézve szükséges volt a fennebbi czikk második bekezdésében tartalmazott intézkedést felvenni, minthogy az eddig fennállott törvénykezési szabályok intézkedései a főeskü általi bizonyítás módját illetőleg lényegesen eltérnek az 1868: LIV. t.-cz. erre vonatkozó szabályaitól; ugyanis az 1840: XV. t.-cz. II. r. 105. §. szerint a fél által ajánlott eldöntő hitnek csak akkor van helye, ha az ellenfél abban megegyez; az osztrák ideiglenes polgári perrendtartás szerint pedig a főeskü általi bizonyítás nem volt ugyan az el-