Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

— 77 — kath. alispánok szándékosan akadékoskodnak, a nádor tekintélye tekintetbe sem vétetik. Új példája ennek Illyésházy György, ki a nádornak különös megkeresése s megintése daczára a nemsovai papot szabadon nem bocsátotta, hanem most is Morvaországban fogva tartja. 5. ) E nemű ügyekben a kir. kanczellária is parancsaival akadékoskodik, mire eseteket lehet felhozni; ilyen a kir. ügyvéd tette, mely a pozsonyi ev. magyar templom tornyának tovább építtetését gátolja. 6. ) Háborúkor megakad az igazságszolgáltatás, e szerint, ha háború ütne ki, az evangélikusok, hogy pert kezdhessenek, lelkismeretök elnyomatásával a béke megkötését bevárni volnának kénytelenek. 7. ) A külföldi katonaság miatt, ha akartak volna is az evangélikusok, nem volt módjok törvény útján keresni sérelmeik megorvoslását. 8. ) Az evangélikusoknak hatalmasokkal, kik a törvényt semmibe sem veszik, van dolguk s néhányszor hallották már a fenyegetést, hogy a netán visszaadandó templomok vissza fognak foglaltatni. 9. ) A szegény jobbágyok nem léphetnek föl földesuraik ellen, a kik őket azután más ürügy alatt vagyonúkban és személyeikben súlyosan büntetnék. 10. ) Az evangélikusok legnagyobb sérelme az, hogy azon templomok is, melyeket az 1647-ben kirendelt biztosok nekik visszaadtak, újból elfoglaltattak : ök e szerint semmi biztosságot, semmi nyugalmat, semmi egyezséget nem reménylhetnek, ha Leopold királyi hatalmával nem segít rajtok. 11. ) Ha a r. katholikusoknak szabad volt az evangélikusokat, nemeseket is, megidézés nélkül, hatalmaskodva annyira bántalmazniok : a fölségnek annálinkább szabad az evangélikusok biztosságáról az ország által elfogadott diplómák alapján gondoskodnia, mit az evangélikusok a király részéről reményinek is. 12. ) Az ev. követek utasításaiktól el nem térhetve, a sérelmek megorvoslása előtt a compilatorok üléseiben sem vehetnek részt. Ezekről folytak az eszmecserék, melyeknek végén a hgek