Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

— Tikárukkal tapasztalják s e miatt a követek is nem csak biztosságukat veszélyeztetve látják, hanem reményök sincs, hogy az ország közszükségeiről, kivált a vallásügyről, valami jót és kívánatosat végezhessenek, mert nekik ugy látszik, a német katonaság azért űzi iszonyú garázdálkodását, hogy a felvidéki megyék követeit, következőleg az ev. rendeket, a vallásügytől elvonja, más tárgyakra kényszerítse, emígy pedig a sérelmek elintézését megakadályozza. Kérik ennélfogva a nádort, használja fel tekintélyét s hivatalánál fogva sürgesse, hogy sérelmeikre teljesen kielégítő választ kapjanak minélelőbb és a mit az ország már annyiszor, de mindig foganatlanúl, kért, a kicsapongó német katonaság kellő korlátok közé szoríttassék ; mert ha nem lehet kedvező kir. választ reményleniek, tűzhelyeikhez visszatérésre szabadságot kérendnek a nádortól. Vesselényi ekkor mindenre ajánlkozott, egyszersmind tanácsolta, kéretnék meg pártfogónak Eottal is, mit az evangélikusok meg is cselekedtek s Kottáitól azon válaszszal tértek viszsza, miszerint ő Porciával a felől, miként lehetne a vallásügyet elintézni, már tanácskozott, Porcia e tárgyban egyre fáradozik s ő is mindent elkövet, hogy az ügy döntessék el minélelőbb. A helyzet nem egészen 24 óra alatt változott. Vesselényi ugyanis legalább 22 előbbkelő követet kivánt magához küldetni. A protestánsok Szuhay Mátyást, Farkas Lászlót, Szelényi Jánost, Görgey Ezékielt, Székely Andrást, Retkes Balást s másokat választották, a kik megjelenvén a nádornál, kinél Zrínyi is jelen volt, amaz hosszabb beszédben csodálkozását fejezé ki, hogy az evangélikusok oly kemény határozattal akarják őt küldeni a királyhoz • istenre kérte őket, legyenek engedékenyek és simább határozat tudatásával bízzák őt meg; mert merevségökből és mintegy a fölség iránti engedetlenségökből minő bajok keletkezhetnek, átláthatja mindenki, ha ugyanis eddigi hajthatatlanságukban tovább is megmaradnak, a király tekintélyével fog élni s ekkor kihez fordúlandnak ? Bocskayok nincs, Bethlen meghalt, Apaffynak, kiben bízhatnának, fegyvere nyúgoszik. Pártütőknek fognak neveztetni s akkor ki lesz szabadítójok ? Fontolják meg tehát, mit cselekesznek, hiszen ugy a perrendtartásra, mint a büntetésre nézve vannak világos és elegendő törvények, használják azokat, a köztanácskozásokat pedig annál kevésbé