Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

- -25 — a szerencsétlen haza tiszántúli részeinek a legközelebb lefolyt öt év alatt részint a beütött lengyelektől, részint a törökök dühétől szenvedett sok nyomorára tekintenek, könnyeik és zokogásuk elfojtják bennök a szót. Mert naponkint látják ezernyi, fegyverrel, éhséggel, hideggel és számtalan más módon elveszett keresztyének összemarczangolt és szétszórt hulláit, a rabságba nem- és korkülönbség nélkül elhajtottak irtózatos szolgaságát, a kik jajaik- és sóhajaikkal töltik be a levegőt, irántok mégis keresztyéni szánalomnál egyebet tanúsítani nem lehet. Szerencsésebbnek látszott az ország más részeinek állapotade közelebbről tekintve, azok is több megyében szenvedett zaklatások és elnyomások hosszú sorával léphetnek fel, bizonyítékául annak, hogy a mennyit külellenségtől szenvedett amaz elpusztított országrész, ugyanannyit szenvedett, szomorító látványul, testvérektől emitt az evang. vallás. Szerencsések ugyan e megyék, a mennyiben nem érezték a dühös pogány pusztításait, de szerencsétlenebbek abban, hogy néhány hatalmasbnak az alsóbb sorsúakon kegyetlenkedése és a lelkiismeretek fölött magoknak tulajdonított korlátlan uralkodás által halálos sebek ejtettek rajtok, annál metszőbb fájdalmukra, minél súlyosabbak a rokonkéz ütötte sebek. Vannak ugyan a vallásszabadság ügyében az öszszes rendek által hozott s királyok által szentesített, elég világos és mindenki számára a határokat kijelölő törvények és rendeletek, jelesül az 1608-dik évi koronázás előtti 1. tczikk, az 1622. 2. és 1638. 1. tczikkekbe foglalt kir. diplomák, az 1647-dik évi linczi békekötés 5—14. czikkei, az 1649.10. és 1655. 18. tczikkek, melyeket koronáztatásakor Leopold is különös oklevéllel ós kir. szavával szentesített : de találkoztak a hatalmasbak között némelyek, a kik a helyett, hogy az ország törvényeit kötelességök szerint oltalmazták volna, az evangélikusokat kikeresett módokkal kiűzni, börtönökbe vetni s néhányat most is azokban tartani, templomokat, paplakokat és iskolákat elfoglalni, némelyeket lerombolni vagy jövedelmeiktől megfosztani, a szegény népet testileg bántalmazni s jószágán büntetni, emígy pedig a vallás kiirtását megkísérteni nem féltek. Reménylték a protestánsok, hogy az 1647. óta fölmerült s az 1655-diki országgyűlésen előteijesztett vallássérelmek az azon évi 18. tczikk szerint, legott az országgyűlés eloszlása után, el fognak intéztetni s ke-