Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

- 26 — csegtették magukat, hogy a legközelebb múlt országgyűlésen a királynak fölterjesztett sérelmeik teljesen el fognak enyésztetny mert bíztak ugy az esztergomi érseknek szóval tett ajánlkozásaés biztatásában, mint a királynak minden megyéhez a nádor útján intézett parancsában, mely meghagyta a megyei tisztviselőknek, hogy a vallás körül fölmerülő viszályokat az ország törvényei szerint intézzék el ; de nem hogy némi enyhítést tapasztaltak volna, sőt inkább az országgyűlés eloszlása után némely hatalmasbak nem csak saját, hanem más urak ev. jobbágyain is azonnal kegyetlenkedni s azokat, a hol rábeszélés és fenyegetés nem használt, irtózatos eszközökkel zaklatni szabadságot vettek magoknak, mitsem hagyva megkísérletlenül, mi az ev. vallás elnyomására czélszerünek mutatkozott. E merészségük pedig nem állapodott meg csak a pórnép sanyargatásánál, hanem kiterjedett az ev. nemesek személyeire és udvaraira is ; némelyeket kiűztek ; másoknak nejei, gyermekei saját lakaikban, vagyonuk pedig ragadozás ellen nem valának biztosak. A ki vallássérelmeiért törvény útján elégtételt keresett, mindenféle kigondolható akadályra bukkant. Az alispánok között némelyek r. katholikusok levén, a törvénynek majd emilyen, majd amolyan hiányos voltát ürügyelték s a dolgot ugy húzni-vonni törekedtek, hogy a szegény folyamodók megunva a haszontalan költekezést, mások szörnyű fenyegetésekkel ínegriasztatva, keresetüktől elállni voltak kénytelenek. A hol pedig meg is indíttatott a rendes per, annak folyama vagy közbevetett akadályokkal, vagy letiltó parancsokkal (pedig ily perekben perorvoslatoknak helye nincs) lőn meggátolva, sőt az említett nádori parancs némely megyékben, az evangélikusok gyakori sürgetésének daczára, felolvasásra sem lőn méltatva. Ennyire levén vallásszabadságuk sértve, a fejedelem trónjához folyamodni és segélyeért könyörögni kénytelenek, a mitől ezen, a keresztyénségre nézve veszélyes időben, visszatartotta volna ugyan a szerénység, de kényszeríti őket a megháborított vallás kikerülhetlen szüksége, hogy a király lábaihoz borúivá, az isten szerelmére s kir. szavára kérjék őt, miszerint siralmas panaszaikat és sérelmeiket kegyelmesen fogadja el, őket elnyomóik merénylete ellen védje, a köztörvények megsértőit, kiket a sértett, de náloknál gyengébb felek törvénynyel megfékezni nem képesek, szi-