Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

— 24 — mit tesznek, ugy üléseket ő sem tarthat. — A nádor, kihez Bene János volt küldve, jobbnak vélte, ha a protestánsok is a köz­ügyek tárgyalásához fognak, ha pedig ettől vonakodnak, miatta ám terjeszszék sérelmeiket egyenesen a király elé, az ő közben­járásán múlni nem fog, de vegyék gondolóra azt is, hogy ezen országgyül és csak a haza megvédése iránti intézkedések végett van összehíva, ilyen késleltetésekkel s akadályozásokkal tehát nem kellene azt gátolniok. — Szelepcsényi határozottan kimondá, hogy vallásügybe a r. katholikusok nem bocsátkoznak, hanem a haza megmentéséről tovább tanácskoznak, de ha sérelmeikkel a protes­tánsok a fölséghez akarnak járulni, útjokat elzárni nem akarja. A törvényhozók között emigy már kétségtelenül nyilvánult feszültség közepett a protestánsok megpuhítása volt a feladat. E végett Leopold a nádort és Zrínyi Miklóst küldé hozzájok, ki­jelentetvén általok, hogy ö, a protestánsok eltávozása esetében is, a r. katholikusokkal, mint az ország tekintélyesb részével, foly­tatandja az országgyűlési teendőket. A személynök pedig kü­lönböző órákban s egyenként többeket hivatott magához a pro­testáns követek közül, őket szándékukról lebeszélendő. Hasztalan volt ugy a király, mint személynökének törek­vése. Emez június 5-kén ülésre hítta meg a sérelmi bizottság protestáns tagjait is azon figyelmeztetéssel, melyet a nádor is igazolt, hogy a protestánsok sérelmei is tárgyalhatók lesznek. Ez a protestáns rendeket nem kevéssé zavarta ugyan meg, de meg­hitt társaikat még sem ktildötték el. Hogy pedig engedet­lenségről ne vádoltathassanak, küldötteik által ugy a nádornál, mint a személynöknél részint utasításaikkal, részint azzal men­tegetőztek, hogy d. u. 4 órakor a király által levén elfogadan­dók, folyamodványuk és sérelmeik fogalmazásával kell sietniök. Kollonicz Zsigmond Frigyes közbenjártával Porcia csakugyan kihallgatást eszközölt ki Leopoldnál számukra, kik képviselői­kül, Draskóczy György szónoklata mellett, Nyáry Lajost, Far­kas Lászlót, Szelényi Györgyöt, Recsky Zsigmondot és Schmitz Menyhértet (?) választották, s kiket a király a megállapított órában el is fogadott. Átadott emlékiratukban, [melyet Serpilius fogalmazott, én pedig nem szószerinti fordításban ugyan, de semmi lényegest ki nem hagyva közlök, — elmondják a panaszkodók, hogy midőn

Next

/
Thumbnails
Contents