Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

— 17 — korlatban soha nem volt, Szepessy Pál egyebek közt mondá: »Ha Ngd ezen kérdéseket most el nem igazítja, ezután csak nagyobb baja és galibája leszen miatta.« E szavakat a papság és pártja sértőknek találva, nagy zajgás támadott, mely közben Morócz István, a protestánsoknak a nádor által megengedett magánértekezleteire czélozva, mondá : »Jól tudom mit végeztetek divántokban, de várjatok csak, majd felelünk.« E szavakért, melyekben fenyegetést láttak, viszont a protestánsok zúdultak fel. Emígy a két párt nem annyira a szőnyegre hozott tárgy, mint egyeseknek félremagyarázható nyilatkozatai felett három napig elkeseredett harczot vitt, melyet azután a nádor és Szelepcsényi, személyesen jelenvén meg az országházban s igazat a megyei követeknek adva, csendesítettek le. A rendek közt e szerint jókora volt már az ingerültség, midőn május 23-kán Leopold megérkezett. Fogadatása, Gedey szerint, épen nem volt fényes. Csapatok, melyekkel egykoron a nagy urak érkező királyukat várták, ez úttal nem voltak. Csak Pálffy Miklós és a nádor vonultak ki csapatokkal a Dunán túl felvont sátorhoz, amazéban is csak mintegy 50, emezében — mely követekből s főurak szolgáiból állt, csak mintegy 200 lovas volt. Az ünnepélyes bevonulás leírását mellőzöm. Május 31 -kéig, a pünkösdi ünnepek miatt, országos ülések nem tartattak. Ezen idököOt a protestánsok magán értekezletekre használták fel, sérelmeiket rendezték s azokról a döntő befolyású urakat küldötteik által felvilágosítani törekedtek. így Porcia herczeghez Draskóczy György vezérlete alatt Székely Andrást, Görgey Ezékielt, Palonyay Istvánt, Farkas Tamást és Serpilius Jánost küldötték. — Üdvözlő beszédében Draskóczy panaszkép adta elő, hogy némely főurak követei, országos törvény ellenére s a megyei követek szabadságának és te* kintélyének sérelmével, az országházban magoknak önhatalmúlag ülőhelyeket választottak, mi miatt viszály keletkezett ugyan, de mivel az a törvény értelmében el van immár intézve, azt a herczegnek is bővebben előadni szükségtelen. — Azonban nem hallgathatja el Morócznak föntebb már idéztem szavait, melyek nem tudni minő gyűlöletből fakadva, nem csak megvetést és meggyalázást, hanem fenyegetést is tartalmaznak, s úgy a követekre, mint küldőikre nézve nagyon mego Az 1662-ki országgyűlés. 4