Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

— 18 — becstelenítők, a mennyiben a »diván« török szó a magyarok kö/t gyűlöletes és becstelenítő, olyan szavakat pedig közgyűlé­sekben használni tiltják a törvények. S mivel úgy saját, mint küldőik becsületét megvédeni s hasonló sértegetések útját ideje­korán bevágni ohajtanák; jóllehet az iránt fölkérték már a ná­dort, el nem mulasztandónak hitték egyszersmind a hget őszin­tén értesíteni és alázatosan megkérni, támogassa őket tanácsa­és segélyével, hogyan kellene ez ügyet elintézni s hasonló me­rényleteket tőlük és küldőiktől eltávolítani. Mert ha e merészség mindjárt kezdetben büntetlenül marad, a köztanácskozásokban minő szabadságot és békét ígérhetnek magoknak, Ítélje meg akárki. A hg pártfogását tehát ugy ez ügyben, midőn ez a föl­ség elé kerül, mint más előfordulandó s igazságos tárgyakban, különösen a vallásban, alázatosan kérik. —- A hg, válaszában, örömmel hallotta, hogy az ülőhelyek miatti nehézség el van há­rítva. Gondja lesz rá, hogy Morócz kihágása, midőn a fölség elé kerül, kellően orvosoltassék. A vallásháborítást illetőleg nagyon védte a fölséget, a kinek, a pápai, föntebb említett esetet kivéve, másról eddig tudomása nincs ; de az előterjesztendőket, kihall­gatván mind a két fél panaszait, atyailag és kegyelmesen intézi el a király. A hg azonban tanácsolta, hogy a vallásügyet, mint különben is magánügyet, az idő rövidsége s a fenyegető veszé­lyek miatt, tegyék félre s csak az ország megmaradására vonat­kozókat vegyék tanácskozás alá annálinkább, mivel a vallás­ügyről van elég törvény hozva, melyek szerint a sérelmet szen­vedők elégtételt kereshetnek. Rottalnál Szuhay Mátyás, Bene János, Ebeczky János, Dobay Gábor, Thábory Tamás tisztelkedtek s tőle elég nyugtató Ígéretet, biztatást nyertek. A Farkas László vezérlete alatt járt küldöttség arra kérte a nádort, siettesse az országgyűlési tárgyalások folyamatba téte­lét, nehogy hasztalanúl múljék az idő. Mivel pedig hír érkezett, hogy Szathmár felé tart a német katonaság, ennek, mielőtt na­gyobb kárt okozna az ottani vidéknek, onnan kiszállítását esz­közölje. — Vesselényi az elsőre azt válaszolá, hogy a királyi előtérjesztvények mankába vannak már véve ; a másodikra, szi­gorú parancsot adand ki a fölség, hogy a német katonaság ki­hágásoktól őrizkedjék. — Ez utóbbi felelettel nem levén a fel-

Next

/
Thumbnails
Contents