Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

— 173 — ők is a királynál jelenjenek meg s ha úgy fog tetszeniek, az ellenpárt végzései ellen tiltakozzanak s a fölség azután mind a r. kath., mind az ev. rendet áldásával bocsáthassa el. A király nagyon kedvetlenül értette szándékolt haza készülésöket s Porcia is e szavakra fakadt : »menjenek, menjenek; bizonyosan megbánják.« 0 tehát úgy a király; mint saját hivatala hatalmánál fogva az evangélikusokat a haza meneteltől szigorúan eltiltja s maradásra a hét szentség s valamennyi jogorvoslat (juridica remedia) nevében kéri. Ezeket értvén az evangélikusok, látták, a nádor e szavai ellenkeznek a múlt napiakkal. Ha tehát az isten szerelmére s a Jézus Krisztus sebeire, a keresztfán kiontott vérére és keserves halálára annyiszor hivatkozott folyamodványaikkal mitsem nyerhettek, őket sem fogja a hét szentségre hivatkozás megtántorítani. S ámbár tudják, nem azért marasztatnak, miszerint valami elégtételt kapjanak, hanem jelenlétökkel a r. katholikusok végzéseit helyeseljék : mégis újabb követséget indítottak a nádorhoz, megtudandót : j.)Mi végre tartóztatja őket? Ok költségből kifogytak ugyan, de ha van még remény, hogy kielégítő választ kapnak, úgy szándékuktól elállnak s tovább is maradnak. 2. ) Porcia minő szándékból fenyegette őket? 3. ) Miután a r. kath. rend a vele egyenlő kiváltságú ev. rend fölött némi uralmat követel magának, az evangélikusok már ezen oknál fogva is az eltökélt haza menetelhez ragaszkodnak. Ezek Eottal jelenlétében is előadatván, Vesselényi válaszolá, hogy az evangélikusok e tettökkel nagy haragra lobbantják a királyt. Ha pedig valaki költséghiánynyal szépítené hazamenetelét, ámbár ő (mit esküvel állított) 38,000 frtot költött az országgyűlés alatt, mégis kész egynek 10, másnak 6, harmadiknak 5 és így tovább, aranyat ajándékozni. S ámbár mindenki legjobb tolmácsa a maga szavainak, még sem hihető, mintha Porcia szavai oda irányúinának, hogy tettükért tüzzel-vassal 8 más erőszakos módon fognának bűnhődni az evangélikusok. Porciának is az a nézete, a mi az övé, t. i., hogy a király tekintélyének azon megvetését, mely a protestánsok tettéből önként folyna, soha boszúlatlanúl nem hagyja, hanem az ország törvé-