Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

— 174 — nyei szerint megtorolja. A nádor tehát kijelentéséhez ragaszkodva, az evangélikusokat a hazamenetelt*)], újólag is tiltakozva, eltiltja s mivel mindezeket Rottal által a fölségnek nyomban följelenteti, az evangélikusokat egyszersmind kéri, hogy a király válaszát másnap 8 óráig türelemmel várják be s addig a hazamenetellel, mely ellen ünnepélyesen tiltakozik, hagyjanak fel. — A követek viszonzák, ezeket küldőiknek bejelentik, de ha azok az eltökélt hazamenetel mellett maradnak, ők az ev. rend nevében ünnepélyesen viszonttiltakoznak, mert fontos okokra fektetett tettökkel a királyi s nádori tekintélyt megvetni szándékuk nincs. Mind magokat, mind küldőiket e szerint a király kegyébe ajánlják, a nádort pedig kérik, eszközölje ki, hogy Leopold rólok és küldőikről, mint alázatos és hü alattvalókról jó véleményben legyen. A követek visszatérte után az evangélikusok üléseiket, nehogy végtelenre húzódjék a dolog, befejezték. Losonczy, máskép Farkas János, nagyszombati helv. vall. s ezúttal országgyűlési pap sz. írásból merített példákkal további kitartásra buzdítá, isten oltalmába ajánlá és zokogva, mi miatt alig szólhatott, megáldá az evangélikusokat, ezek viszont az ő szolgálatát köszönték meg s egymástól könnyezve búcsúztak el. Az ülés befejeztekor a kir. tábla egyik jegyzőjével (juratus) betoppant Majláth Miklós kir. ügyigazgató, de az evangélikusok hallani sem akarván őt, mindnyájan kimeutek. Majláth azután a követek szállásait futkosta be s a kiket előkaphatott, azokat a hazameneteltől törvényes büntetés s kir. kegyvesztés terhe alatt eltiltotta. Azután némelyek magánhelyen összegyűlve, Majláth tiltakozását tekintetbe nem veendőnek nyilvánították a következő okokból : 1.) Tudva van az ország törvényeiből, hogy az országgyűlésre meghitt karoknak és rendeknek, a menevéd is azt hozván magával, a rajok bízottakban bátran szabad cselekedniek, mert ha e szabadságuk nem volna, küldőik várakozásának a követek semmikép sem tehetnének eleget, a küldök tehát a végzésekhez nem önként, hanem fenyegetések és ijesztések folytán járulnának, mi nem csak a nemzeti, hanem a polgári joggal is ellenkeznék s a tanácskozás szabadságát egészen megsemmítené. 2.) Az evangélikusok jól tudják, hogy elődeik a követeket