Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)
— 172 — közt majd egyetlenegy sincs, ki a nádori tekintély fenntartását szívén hordaná vagy visszaállításán munkálkodnék, ő pedig jól tudja, hogy az evangélikusok a nádori hatalomnak hajdani fényére visszaállításán buzgólkodtak s ha azt valamely részében megsértve látták, annak okait puhatolni el nem mulasztották. Ö egyébiránt hazamenetelöket nem gátolhatja, de nem is tanácsolja. — A nádori tekintély hanyatlására Székely megjegyzé, hogy annak okai : 1.) Maga Vesselényi, a ki hatalmát kellően nem használja; 2.) papi hivatalelődei, a kik világi és egyházi ügyek kormányzását magoknak követelték ; 3.) a jezsuiták, a kik álnok tanácsaikkal mind a királyt, mind a főurakat magok pártjára hódították ; 4.) a főurak, a kik Vesselényit gyűlölik, következőleg üldözik is. — Vesselényi ezeket szintén igazolá. Csekély vagy épen semmi reményök sem volt ugyan az evangélikusoknak, hogy a kért bizonyítványt megkaphassák, sept. l-jén mégis Székely András és mások által két, hiteles alakban kiadott bizonyítványt az evangélikusok hasonló tiltakozásáról küldöttek a nádornak. Mind a kettőt Forgách Zsigmond, az egyiket mint országbíró 1618-ban, a másikat már mint nádor 1619-ben állította ki. Ezeknek átadásakor egyszersmind kijelenték a követek, hogy az evangélikusok, nyilatkozatuk szerint, Pozsonyban többé nem maradhatnak, hanem másnap múlhatlanúl haza mennek. Óhajtották ugyan, küldőik teljes kielégítésével s a közügyek elintézésével térhettek volna vissza : de mivel a boldogságot irigylö mostoha körülmények miatt czélt nem érhettek, utasításaiktól pedig eltérniek nem volt szabad, a nádor készségét és fáradozását, melyet a protestánsok ügyeinek előmozdításában a fölségnél, udvarnál s egyebütt, a hol kellett, tanúsított, alázatosan köszönik s úgy magokat, mint küldőiket a király és az ő oltalmába ajánlják. — Vesselényi csodálkozását fejezé ki, hogy az evangélikusok, megfeledkezve a kért bizonyítványról, haza menni s ügyeiket csonkán és bevégzetlenül hagyni oly komolyan készülnek, holott szükséges volt volna, hogy a kiadandó bizonyítvány fogalmazásáról vele értekezzenek. S ámbár a róm. kath. renddel közösen tanácskozni vonakodnak, ö mégis azt tanácsolja, hogy néhány napig, míg a r. kath. rend dolgait befejezi, maradjanak Pozsonyban s midőn a r. katholikusok a sérelmeket és szerkesztett tczikkeket az ország nevében fölterjesztik,