Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

— 129 — ülésekből, mert a r. katholikusok bizony nélkülük is tanácskoznak és végeznek. Vesselényinél azonban hosszabb, részletesb volt a szóváltás. Székely ugyanis következő szavakban adott küldetésének kifejezést : »Mivelhogy ngos kegyelmes urunk! keserves panaszunknak megorvoslására nincs isten után és az mi felséges koronás királyunk után kihez, hanem csak ngodhoz, mint mediatorunkhoz folyamodnunk, kire onszol bennünket az Ngd hozzánk megmutattatott sok izbéli atyai szereteti, kihez mi is bátrabban ragaszkodván, nem egy, hanem két ízbéli alkalmatlanságot, nyughatatlanságot és fáradságot szerzettünk tagadhatatlan Ngdnak. Most is ujobban mivel sokképen szorongattatunk és igaz s törvényes kívánságunk lévén , különb-különbképen utunk meggátoltatva elől nem mehetünk. Mert ngos kegyelmes urunk! szorongat egy felül bennünket az természet szerint való ellenség, az ki kezét, karját köszörüli nagy serínséggel, hogy fele nyájunkat eltöröltesse, feleséginket, gyermekinket sanyarú rabságra vihesse, és édes hazánkat elpusztíthassa, azon vagyon. De ngos klmes urunk ! ezt nem annyira kell csudálnunk az ellenséget, mert ez az ellenség az nevet is magával hordozza, hogy ö naturális hostis, természet (így) való ellenség. Második ellenségünk pedig az közöttünk való egyenetlenség, az ki minemű scissióra és az animoruni uniójának elszakasztására tapasztalhatóképen minden napon okot ad, noha jóllehet hogy mi is tagjai lévén édes hazánknak, v rra a végre gyűltünk öszve, hogy megmaradására együtt az nei. es kath. statussal és végtére veszedelemre hanyatlott sorsát feliámasztanánk : de mivel mind ez ideig is ő felségétül, az mi kegyelmes királyunktúl, már öt ízbéli beadott alázatos memorialénkra cum satisfactione nostri resolutiót nem nyerhettünk; mindazonáltal tovább is az ő felsége resolutióját reménylvén, alázatosan instálunk azon Ngodnál, méltóztassék mediatorsági tiszti szerint tovább is ő felségénél interpositiója által azon instálni, hogy ő felsége kegyelmes resolutiójával méltóztatnék bennünket kívánságunk szerint exhilarálni, mely iránt való Ngod jóakaratját mi is mind éltig Ngdnak megszolgálni igyekezünk.« Ezekre így válaszolt Vesselényi: »Édes Székely uram és jóakaró uram ! az Kgtek szájábúl valamennyi szót hallok, mindannyi szók hasogatják belső részeimet, mert Sz. Pál írásival eygeseknek látom : de hogy én ebben az Kgtek dolgában haszq Az 1662-ki országgyűlés. ^