Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

— 113 — gel fogjanak, a közülésekből pedig (nem mint eddig történt) elmaradni ne merészeljenek. — Berényi ezekre megjegyzé : »Elnyomatásunkat e szerint ezentúl is napról-napra tűrni leszünk kénytelenek ?«— »Nem«, feleié Porcia, »uraságtok biztosságáról ö fölsége intézkedni fog s azokat, a mik eddig az ország törvényei ellen történtek (a mit én nem állítok), megorvosolja.« Azután házzátevé : »En, ha evangélikus volnék is, a mi nem vagyok, jobb tanácsot nem adhatnék annál, hogy uraságtok, mielőtt a viszály a r. katholikusokkal nagyobbodnék, azt a fennforgó nagy bajok tekintetéből jelen mivoltában jobb időre annálinkább halaszsza, mivel rövid idő múlva uj országgyűlés fog tartatni s mi udvariak sem segíthetünk ; a közjót tehát, az ország többi rendéivel tanácskozva, szavazatával inkább támogassa, hogysem tűrje, miszerint saját rendje kárával közügyekben mások bármit végezzenek. Gondolja meg, hogy vallásban egymástól különbözzünk bár, mindazáltal keresztyének vagyunk mindnyájan, és így vagy békét kössünk a törökkel, vagy keresztyénekhez illően háborúhoz készüljünk férfiasan.« Beszélte azt is, hogy egy német nagy, egyszersmind választó fejedelemnek az udvarnál levő követe uralkodójának, a ki evangélikus, levelét mutatta neki, mely szerint azon fejedelem csodálkozik, hogy a magyar protestánsok mindenek előtt vallássérelmeiket annyira sürgetik, hazájok megmaradása iránt pedig mitsem határoznak. — Berényi ezekre viszonzá, hogy a királyi választ és Porcia tanácsát küldőikkel tudatják és reménylik, a hg nem vonja meg tölök támogatását, ha újból folyamodni lesznek kénytelenek.] A követek e jelentése után felszólalt Féja András és a városi követek nevében elmondá a Szelepcsényinél történteket s hozzátevé, hogy tudván azt, miszerint ők is országos, még pedig negyedik rend, következőleg az ev. rend tagja, Szelepcsényinek külön nem válaszoltak, hanem ev. követtársaiktól tanácsot kérnek, mit kelljen a kanczellárnak felelniek? Az evangélikusok ezek folytán Görgey Ezékielt, Gedey Andrást, Farkas Tamást, a városi követek közül Splénit, Raymant és Guth Dánielt küldék Szelepcsényihez kinyilatkoztatni, hogy a városi követek nem makacsságból maradtak el az országos ülésekből, mert valahányszor meghivattak az evangélikusok, ezek követeik által, Az 1662-ki országgyűlés. 8