Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

— 114 kik közt mindig városiak is valának, elmaradásuk helyes okát tudatták a személynökkel, mihez járul azis; hogy a városi követeknek is olyan utasításaik vannak, miszerint a vallásügyben mindenkor a megyeiekkel szavazzanak. Az eddigi országgyűléseken is a városi követek; mint negyedik rend; a vallásügyben egyértelműek voltak a megyeiekkel, a vallássérelmek a negyedik rend nevében is lőnek a királynak fölterjesztve s a kir. válasz is úgy volt rájok, mint a többi ev. követre, czímezve. A föltett kérdésekre tehát ez az ev. rend együttes válasza, kérelme pedig az, hogy a városi követeket hasonlókkal Szelep csényi ne zaklassa. Szelepcsényi csak a kir. ügyigazgató s egy káptalani tag megérkezte után bocsátá maga elé a követeket s háromszor is a szónokló Görgey szavába hevesen vágott, de a ki magát nem hagyá megzavartatni s elmondá az evangélikusok üzenetét. Erre Szelepcsényi viszonzá, miszerint ő nem az ev. renddel, hanem csak a városi követekkel tudatta a fejedelem akaratát, így külön választ is csak tőlök vár. — Spléni azonnal feleié, mást választ ők sem adhatnak. — A követek távozni akartak, midőn a kir. ügyigazgató a városiakat beszélgetés végeit ott maradásra szólítá fel: de Gedey mondá neki : »Édes fiscus uram, mi Kgdhez követek nem vagyunk, azért Kgddel beszédünk sincsen ; ha Kgdhez leszünk követek, akkor Kgddel is beszélleni fogunk.« Látván az ügyigazgató, hogy szavának a városi követek sem engedelmeskednek, az ellen tiltakozott, de tiltakozásával a követek nem ondolva, eltávoztak. Az evangélikusok Szelepcsényihez küldött követségükkel be nem érve, a nádorral tudatták, országos ülésben nem jelenhetnek meg, mert a r. kath. rendnek harmadnap előtt bejelentett követei köztök még nem voltak s a fölségtöl folyamodványukra választ nyerve, erről kell tanácskozniok. — Fájdalmukat jelenték ki továbbá Szelepcsényi eljárása felett, minőre sem ö, sem a kir. ügyigazgató feljogosítva nincsenek s abban csak azt látják, hogy ö a városi követeket meg akarja félemlíteni s ez által az evangélikusok közt szakadást előidézni, a kir. ügyigazgatóban ordító oroszlánt mutatva fel, a ki keres, kit elnyeljen. — Végre úgy magok, mint küldőik megbecstelenítését látják Bársony János személynöki ítélőmester e szavaiban : »Isten úgy segéljen, az lutheránusok és kálvinisták mind személyekben s mind ter-