Eötvös József: Reform (1868)

— 48 — kiterjesztetik. A kérdésnek még egy más oldala van, ideje, hogy figyelmünket erre is kiterjesszük. Sok zavart fogalomnak, mely eddig a megyeszerkezet körül uralkodott, fekszik kútfeje abban: hogy a szabadság eszméje bizonyos jogok gyakorlatával azonosittatott. Valamint a középkorban a privilégiumok neveztettek sza­badságnak : ugy most sokan a szabadságot csak abban keresik, hogy a kormányzási hatalom, mely mások szabadságának meg­szorításában, minél többek által gyakoroltassák. A selfgovern­ment nagy szava hangoztatik: et conticuere omnes etc. Ha min­den ember önmagát kormányozza, a szabadság maximuma el van érve, s nincs többé mit kivánni. De váljon e hire3 „selfgo­vernment," melyet megyei szerkezetünk előidéz, miben áll? ha nem abban : hogy általa az egyén nemcsak azon közállománytól, melynek tagja, hanem egyszersmind azon kisebb testülettől is függ, melybe véletlenül jutott; hogy fölötte a nemzet majoritá­sán kivül, melynek magát szivesen alávetné, megyéjének majori­tása is uralkodik; sőt, hogy azon véleményfelekezethez tartozva, mely az ország általános majoritását képezi, minden jogaiban elnyomattathatik, ha szerencsétlenségére oly törvényhatóságba jutott, melynek többsége vele ellenkezőleg nyilatkozott; s váljon azon szerkezet, mely őt — természet szerint, csak a nemesről szólok — ily helyzetbe hozá, biztositja-e egyedi szabadságát? A törvényhozásnál nyilatkozó országos többség, melynek mindenki magát alávetni tartozik, magasabban áll fölöttünk, hogysem érdekei személyes érdekeinkkel sokszor összeütkö­zésbe jönnének. Bármely néposztályhoz tartozunk is, számos esetre várhatunk, hol a többség, határozatai önkivánatinkkal meg fognak egyezni. Egészen máskép van ez, ha egyes törvény­hatóság politicus életét tekintjük. Itt a majoritás s minoritás érdekei szüntelen érintkezésben, szüntelen súrlódásban állnak egymással; az egyes pártok nem elvek, hanem egyéniségek körül egyesülnek; a többség határozatai nem némely főpontokra szorítkoznak, hanem kiterjeszkednek a mindennapi élet részle­teire is, s a személyes gyűlölség jellemét viselve magukon, a minoritás tökéletes elnyomásához vezetnek; pedig nem, mivel az elnyomás a status fenállásához szükséges, hanem csak hibás organisatió következtéből, mit elkerülni annyival inkább köte­lessége a törvényhozásnak, mennyivel bizonyosabb, hogy a több-

Next

/
Thumbnails
Contents