Eötvös József: Reform (1868)

— 113 ban, Angliában s Amerikában látjuk, az alkotmányos szabadság roppant birodalmakra terjedhet ki. Ujabb korunknak ezen felsőbbsége még inkább kitűnik, ha figyelmünket az alkotmányos országokban létező jogegyenlőségre fordítjuk. Van egy szám, melyen túl a tanácskozási jogok gyakorlata lehetlenné válik, s ha a lehető emberi miveltség legmagasabb fokozatát tesszük is fel valamely ország polgáraiban, oly állomány, melynek közdolgai ezerekből álló tanácskozó testületek által kormányoztassanak, soha sem fog jól kormányoztatni. Mig a képviseleti rendszer ismerve nem vala, a politikai egyenlőség csak ott létezett, hol minden egyes polgár személyes részt vőn a közdolgokban; s innen van, hogy a régieknél minden politikai jogokat, vagy születés által a néptől különvált s önmagokat kiegészítő kisebb testületekre (senatusokra) bizva találjuk, vagy roppant tömegekre akadunk, melyek inkább szenvedély, mint értelmiség által vezettetve, vesznek részt a közdolgokban mind addig, mig azon szabadságot, melylyel élni nem tudtak, pénzért vagy szép szavakért valamely fortélyos vezetőnek el nem árulák. A polgárok szaporodása a régieknél nem erőnek hanem gyengeségnek alapja, s mint Róma példája mutatja — a szabadság akkor leggyengébb, mikor százezerekre terjesztetvén, legtöbb védelmezőkre számithat. Ki nem látja ezenkívül, hogy ott, hol minden polgár egyenes részt vesz a közdolgok vezetésében, s e részvét a polgári jogok szükséges kifolyásának tekintetik, létezni kell egy igen nagy számú osztálynak, mely minden polgári jogoktól megfosztatott; ez természetes, mivel az embernek nemcsak tanácskozni, hanem enni is kell. A spártai heloták, a római mancipiumok, szóval, a szolgaság, melyet minden régi szabad népeknél találunk, szükséges kifolyása azon kormányformának, mely alatt e népek éltek, oly föltétel, mely nélkül az ily értelemben vett szabadság nem állhat fen. Csak a képviseleti rendszer mellett eszközölhető, hogy politicai jogok — mint Angliában — milliók által élveztethetnek, a nélkül, hogy az országot anarchia fenyegetné, vagy a souverain nép rabszolgákra szorulna, kik, miközben ő tanácskozik, helyette dolgoznak. Hogy azonban a képviseleti rendszertől üdvös eredményeket várhassunk, szükség, miszerint az valóban képviseleti rendszer legyen, és ne csak annak neveztessék; s a politicai jogokkal felruházott polgárok ne felejtsek: miként k ö z d o 18