Eötvös József: Reform (1868)

— 114 — g a i k kormányzását képviselőkre bízták, s csak azon befolyást tartották fen magoknak, melyet szabad választás s minden érzelmeik s ki ván ataik korlát nélküli kimondhatása által gyakorolhatnak. Hol a nép a másokra bizott hatalmat minden pillanatban visszaveszi, s a közdolgokba nemcsak választás és kivánatainak szabad nyilvánítása, de határozatok által is befolyni kíván, ott a képviseleti rendszer névben igen, de valóságban föl nem található. Be akarjuk venni a népet alkotmányunk sánczai közé, s mert főkép alkotmányos országban annak, ki semmi politicai jogokkal nem bir, még polgári jogai sem biztosak, igen helyesen ugy vélekedünk, hogy azon képviseltetési jog, mely eddig csak nemesekre szoríttatott, kiterjesztendő a nemzet többi osztályaira is. De valjon b i r u n k-e már csak mi nemesek is képviseleti rendszerrel? Ha országgyülés hivatik össze, igaz, összegyülünk s megyénkint nagy lármával két férfit választunk, kiket képviselőinknek nevezünk; de valjon ez magában véve tesz-e már képviseleti rendszert ? s nem hiányzanak-e nálunk, ez egyen kívül, a képviseleti rendszer minden kellékei ? Elküldjük követeinket s megeskettetjük; hogy szorosan ragaszkodni fognak azon utasításokhoz, melyeket nekik elküldetésök alkalmával adtunk, s melyekkel talán meggyőződésök mégis egyezik, mert feltehetjük, hogy hivatalukat egyébként el nem fogadták volna; de nem marad-e együtt a választók testülete ugyanazon tárgyakról tanácskozva, melyekkel az országgyűlés foglalkozik ? nem pótolja, nem változtatja-e meg utasításait egy napról a másikra ? nem parancsolja e sokszor ugyanazon embereknek, kiket megeskettetett, hogy fejéret fognak mondani, egypár héttel később, hogy a legszorosabb felelet terhe alatt, feketét beszéljenek, ugy hogy — túlzás nélkül mondva — a mód miszerint egy vagy más követ bizonyos kérdéseknél szavaz, sokszor inkább azon postalegény gyorsaságától függ, ki az utasítást hozza, mint maga a követ meggyőződésétől; és ez képviseleti rendszer? Törvényhozásunk van, igen; ki nem hiszi menjen Pozsonyba s nézze meg a tanácskozási termeket, de szörnyen csalatkozik, ki azt gondolja,hogy e termekben a nemzet szabad kép-