Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Dessewffy József

GRÓF DESSEWFFY JÓZSEF. 61 tagadni, hogy a nemes izlés, mely Dessewffy minden műveit jellemzi, irodalmunkra oly hatást gyakorolt, melynél nagyobbat Kazinczynk munkásságán kivül hazai iróink között talán senkinek nem köszönhetünk. Mint akkor a jelesebb ifjaknak nagyobb része, ugy ö is közhivatalba lépett. Midőn azonban Fiúméból, hol a kormányszéknél alkalmaztatott, a magyar kanczellariához való áttételéért folyamodott: s ezen kivánata nem teljesíttetett, fájdalom nélkül tette le rövid idő után hivatalát, melyet nem nagyravágyásból keresett, s mely előtte becsét elvesztette, miként mint rövid életrajzában mondja: „Hamar átlátá: menynyiszer öli meg közigazgatásunknál a forma a dolgok lényegét, mennyiszer kerestetik több fontosság az irományok terhében mint a dolgok végrehajtásában", és azon évek, melyeket ez után munkás nyugalomban testvére falusi lakában töltött, saját állítása szerint, a legboldogabbak valának, melyek neki életében jutottak. De ha senki nincs, ki a családi kör boldogságát s azon élvezeteket, melyeket a tudományok körében találunk, nálánál inkább ismeré, ő nem tartozott azok közé, kik visszavonulva önzésük szűk körébe, részvét nélkül tekintik a világot, megelégedett nyugalommal nézhetik tűzhelyökről mások szenvedéseit, csak a vész az ő köröket ne dúlja fel. Szíve nem vala ily önzésre alkotva, s midőn 1795-ben a hazát ellenség fenyegetvén, nemesi fölkelés rendeltetett, az ifjú tudóst Szabolcs nemes seregének választott vezérei között látjuk, készen eldődei példáját követni, kikből a mohácsi vésznapon huszonhat, Mária Terézia alatt csak egy háborúban tizenkilencz vérzett el a haza zászlói alatt. A nemsokára bekövetkezett béke nem engedé, hogy társunk e mezőn babérokat arasson