Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Dessewffy József

58 GRÓF DESSEWFFY JÓZSEF. után látszólag csak azon lankadtság maradt vissza, mely nagy felgerjedésre mindég következik. S Dessewffy először életében érzé a csalódás keserűségét, mely nélkül senki, ki politikai pályára lépett, sírjába nem szállt még. E szomorú napokban hány nem mondott le büszke reményeiről ? hány nem csüggedett el hazája jövője felett? Ily viszonyok között csak erős szeretet tarthatja fön hitünket s az kevésnek adatott! De voltak ilyenek e hazában akkor is, kik hinni nem akarák: hogy az, miért keblök oly melegen érez, a haza, csak egy nagy halott; s kik látva az érzéketlenséget, melybe a nemzet rövid felgerjedése után ismét sülyedett, azért nem kevésbbé bátran hirdeték, hogy csak alszik s kortársaik kaczagása közt feltámadásáról szóltak. S ha e haza valaha eléri a czélt, mely után annyi kebel sóvárog: valóban azokat illeti a dicsőség, kik, mint Dessewffy, elég erősek valának fóntartani hitüket a kétkedők között; s kiknek reménye, midőn azt mások elveszték, csak azon föltétellé változott át, hogy mit a sors kedvező hatalmától várniok nem lehet, azt önerejökkel küzdjék ki; a dicsőség azoké, kik nem estek kétségbe hazájok fölött. A kilátások, melyekből hazánknak politikai újjászületését józanon várni lehete, az 1790-ki országgyűlés után megváltoztak. Az egyenlőség eszméje, mely e hazában a nép míveltebb osztályainál tovább akkor még nem terjedt, mióta a franczia forradalom e fellengző tanait oly szörnyen valósitá, elveszté pártolóit; és azok is, kik alkotmányunk hiányait átlátva javitása után sóvárogtak, elismerék, hogy mielőtt politikai újjászületésünk lehetséges, főkép nemzetiségünkre nézve még erősbülnünk kell s igy a hazai" nyelv