Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Dessewffy József

GRÓF DESSEWFFY JÓZSEF. 59 mívelése lőn a czél, melyet a kevés, de buzgó polgárok, kik bizalmukat a haza jövőjéhez nem vesztették el, maguknak a jelenben kitűztek; a hazai irodalom lett azon kör, melyre egész munkásságukat forditák. E térre a politikai vélemények különbsége nem terjedett ki, e pályán a fordulat, melyet a franczia forradalom későbben vett, senkit nem ijeszthetett vissza; itt mindazok, kik nemzetiségök nyomorult állását érzeni képesek voltak, együtt járhattak, s ha nemzetiségünk jelenleg szilárdabban áll, azon férfiak kitartásának köszönhetjük azt, kik taps s méltánylat nélkül, majdnem észrevétlenül egy uj nyelvet teremtének nemzetünk uj életének. Ezen férfiak egyike Dessewffy József. A tudományos míveltség, melyet Kopy nevelésének köszönt, az élvezet, melyet még gyermekkorában a régiek nagy müveiben talált, jókor érezteték vele írói hivatását s midőn az 1790-ki lelkesültség elhallgatott, ó', kinek nemes lelke e hon jövőjén kétkedni nem tudott, honi irodalmunkat jelölé ki azon pályául, melyen haladni fog, s melyen Cicerónak a vénségről irt könyvei lefordítása által első kísérleteit tevé. És nemis a rideg politikai pálya vala az, mire Isten e férfiút teremté. Tanultabb s mélyebb belátásu, sem hogy Ítéleteiben egyoldalú lehetne, igazságosabb, sem hogy az érdemet, mely ellene harczban áll, el ne ismerné, lelkesedve mindenért, mit szépnek s nemesnek ismert, ragaszkodva a múlthoz nagyszerű emlékeiért, vágyódva a jövő után, melyből eszményeinek létesitését várta a költő, ki mindent magasabb szempontból tekintve, felfogta, hogy az, mi ellenét tettre buzdítja, talán nemes indulat vala s azért könnyen megbocsátott: miként szolgál-