Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Dessewffy József

GEÓF DESSEWFFY JÓZSEF. 57 kecsegteté, hogy a nagy feladásban néki is dicső napszám jutott? Az alkotmányos élet, a nemzeti nyelv, az irodalom, maga nemzeti öltözetünk — nem volt semmi, miben a magyar magát az utolsó kormány által megtámadva ne látta volna, s minek oltalmánál most nemes lelkesedésre nem gerjedhetett, nem volt mező, melyen magát a hazafiúi cselekvésre felhíva ne érezte, melyen oly ifjú, mint Dessewffy akkor, egy szép feladást ne talált volna fáradozásainak. De ezen általános lelkesedés időszaka nem tarthatott sokáig s kik e nagy mozgalmat nyugodtabban tekinték, jókor sejditeni kezdék: hogy még hosszú küzdésre, sok zajtalan munkára lesz szükség, mielőtt hazánk az akkor oly közeinek látszott czélt elérheti. Mig hazánkra József absolutismusa nehezedett: s a nemzet szabadsága tűzetett ki zászlóul, addig azok, kik alkotmányos kiváltságaik s nemzetiségök sértését fájlalák és azok, kik az újkor eszméért lángoltak, e zászló körül csoportozva egy összetartó pártnak látszottak. De a párt, mely közös megtámadás ellen alakult, mihelyt ez megszűnt, nem járhatott többé egy ösvényen; s a közös jelszó nem takarhatá el az óriási vélemény-különbségeket. Ily viszonyok között az 1790-iki időszak az alkotmányos élet terén nem szülhetett nagy eredményeket. Néhány törvény, melyben minden párt, föntartva elveit, a kérdéseket inkább elhalasztá, mint eldönté, néhány országos választmány munkálatai — ez minden, mit az oly lelkesedéssel föllépett korszakból megtartánk. A hazai nyelv kevesektől ismerve ismét elhagyatott, az irodalom iránti buzgóság megszűnt, a magyar ruha ismét letétetett, s a lelkesedés