Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Dessewffy József

Mély fájdalommal lépek e helyre. — A férfiú, kiről szólani fogok, s kiben társaságunk egyik legszeretetreméltóbb tagjától, s a haza azon férfiak egyikétől fosztatott meg, kik nemzetiségünkért legtöbbet s legállandóbban fáradtak, azok közé tartozott, kik, midőn az irodalom mezejére léptem, erőmet tanácsaikkal pótolák, s elsó' gyenge kísérleteim után elcsüggedni nem engedének. Vesztettem benne, ha a nagyérdemű irányában e szóval élni szabad, egy barátot, s kétszeresen érzem föladatom nehézségét, midőn most e férfin érdemeinek méltánylata kivántatik tőlem, kinek nevénél inkább könyeket mint" szavakat találhatok. De ne féljenek azért tisztelt hallgatóim, hogy érzelmeim által elragadva, a kép, melyet társunkról adandók, csak személyes tiszteletemnek lészen emléke. Nem hogy elhunyt társaink egy által magasztaltassanak, hanem hogy emiékök körünkben megujittassék, ez czélja emlékbeszédeinknek. S Dessewffy József nem tartozik azok közé, kiket magas alapra szükséges állítanunk, hogy tiszteltessenek. Nála, minél közelebb marad hozzánk, minél inkább láthatjuk egyes vonásait: annálinkább érezzük veszteségünket, s csak igazság az, melylyel neki, mint minden jobb férfiúnak tartozunk. Boldog, kinek sirja fölött e kötelesség 4*