Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Kőrösi Csoma Sándor

36 KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR. pénze is elveszett, Princep ajánlatára az indiai társaság honfitársunk egész veszteségét kipótolá. Az egész dolog hírlapok utján közöltetett s mindenki által jóváhagyatott. Csak omaga, ki ezen adomány által magát sértve érzé, nem nyugodhaték meg ez eljárásban, és sokáig tartott, mig barátjának megbocsátá: hogy oly valaminek indítványozója volt, mi által becsliletét sértve gondola. Tisztelet s méltánylat fogá körül dicső társunkat az angol-ind kormány fővárosában s mind az ázsiai társaság tudós tagjai, mind a kormány teljes mértékben elismerék a rendkívüli férfiú érdemeit. Omaga azonban elkülönözve a társaságtól, csak a tudományoknak élt. Magába zárkozottan, mintha nagy titkot rejtene, melyet senkivel közölni nem akar, idegen az idegenek között, csak ritkán s kevesekkel lépve közelebbi érintkezésbe. Princep holta után talán nem volt senki, ki őt barátjának nevezheté. Lelke előtt mindig távol hazája állott, előtte azon czél, mely után hosszú vándorlására kiindult, s melyet elérni éltének végső reménye vala. így folytak évek nem szűnő munkásság között s Körösi teljesen birva már a szanszkrit nyelvet, átkutatva az arab, szanszkrit s tibeti irodalmakat, elkészülve érzé magát s újra útnak indult. Meggyőződése szerint a dzsugur nép, mely Lassától kelet s észak felé Cham tartományban Ivhina határain lakik, vala az, melyet egész éltén át keresett s melyben eldődeink ivadékait föltalálandja, — se vélemény, mely részben nyelvrokonságon s azon meggyőződésen alapult, hogy a hunok elhagyva hazájokat, Közép-Ázsiától távol kelet felé keresendők — uj reményekkel tölté lelkét s Lássa vala a czél, mely után a már ötvenedik évét túl haladt férfi ifjúságának egész