Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Kőrösi Csoma Sándor

KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR. 31 — igy szól — hogy mind tulajdon vágyódásomnak eleget tegyek, mind pedig nemzetemhez való háladatosságomat s szeretetemet megmutassam, számba nem vévén a fáradságot, távolságot s megtörténhető veszedelmet, azon fáklyánál fogva, melyet Németországban gyújtottam meg — elindultam nemzetem eredete fölkeresésére; az ég megáldá lépéseimet s ha valami nagy szerencsétlenség nem ér, rövid ido alatt megbizonyíthatom, hogy nem helytelen fundamentumon épült az én meggyőződésem!" Utjának részleteiről e levélben nem foglaltatik semmi — hihetó'kép mert már közeinek vélve czélját, és egy év leforgása után a mint irá: „mindazoknak, valakik nemzetünket becsülik, a legszélesb kiterjedésben örvendetes relatiót tenni remélt." Teheránból, hol az ott* lakó angoloktól, fó'kép a nagyérdemű Villoktól mindenkép segitve, egy ideig tartózkodott, a fáradhatlan utas nem is várva meg a segedelmet, melyet hazájából kért s mely neki az angol követség utján küldetett, Tibet felé indult, hova ó't némely tibeti szavak magyar hangzása s mint gondolá nyelvünkkel rokonsága vonzá; de hol azon egy levélből, melyet ottani tartózkodása alatt hazájába irt, csak ismét azt tudjuk meg, hogy a tibeti nyelv tanulásával foglalkozik. Azon időt, melyet Körösi Tibetben töltött, mind eddig fátyol takarja. Tudjuk, hogy Kis-Bocharián keresztül a gobi puszta felé vándorolt, hol részint Moorcrafttal, részint magányosan a Himalaya völgyein s Tibetben körül járt. Ezen utazások története s eredményei azonban előttünk ismeretlenek; az egy, mit biztosan mondhatunk, az, hogy idejének legnagyobb részét, mely Teheránból elindulása s Calkuttába érkezte közt elfolyt, Kamati és Zsimkasz buddha