Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Kőrösi Csoma Sándor

KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR. 29 alkalommal száz forintot ajándékozott, hanem egyszersmind arra kötelezé magát, hogy míg irtja tart, őt évenként hasonló összeggel fogja segíteni; s ha e segedelem csekélynek látszik is, mely csak Körösi takarékossága által válhatott fontossá, az egész haza köszönetét érdemli azon férfin, ki, midőn az ifjú nagyszerű feltételei csak ábrándoknak tartattak, midó'n neve e hazában ismeretlen vala s pártolása senkinek dicsőséget nem szerezhetett, őt el nem hagyá s benne először gerjeszté azon meggyőződést, mely a legszilárdabb kebelnek is vajmi jól esik, hogy van valaki, ki szándékaink józanságát s kivihetőségét átlátja, s ha czélját nem érné is el, azon részvéttel fogja hallani bukásunkat, melylyel dicső csatában elveszett bajnokról szólunk. Zágrábból tél kezdetén gyalog — mint az utolsó időkben gyakorlat végett utazni szokott — szülőföldjére visszatérve, az egész telet majd Enyeden, majd Szászvároson s Kolozsvárott tölté — utolszor élve néhány hónapig azon hazában, melynek hótakart csúcsai a székely szivében annyi kedves emléket gerjesztenek s melynek történetéből már a gyermek nemzetét lángolón szeretni tanulta. — Mindazon részvét s érdek azonban, melyet honában talált, jóakaróinak tanácsa, barátainak kérései szándokát nem változtathaták meg, s bármiként sóvárgott a nyugodt boldogság' után, melyet távol a világ zajától a tudományok mívélésében s a családi élet csendes körében élvezhetett volna, s bár 30 éves korában — midőn több mint tíz évi tudományos előkészületek után, az ábrándozó gyermek optimismusán rég túl vala — mind azon veszélyeket s nehézségeket, melyek őt czéljának kivitelénél várák, előre látta: semmi sem tántorithatá meg erős szivét föltételében,