Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Kőrösi Csoma Sándor

KÖRÖSI CSOMA SÁNÜOK. 27 ösvénye hamar elválik a mindennapi élet tág útjaitól, s a szív, mely egykor magas czélokért fog dobogni, nem maradhat sokáig nyugottan. így Körösi is félig gyermekkorában már érzé hivatását. Csakugyan Herepei Ádám a történelmi tanár jeles oktatásának, mely akkor az enyecli ifjúságot e tudományra lelkesíté, kell-e tulajdonítani az ifjú lelkesedését — mint azt idősb barátja Hegedűs hiszi — vagy egy véletlen szónak talán, mely akkor látszólag következés nélkül hangzott el, de mely a gyermek szivébe termékeny magként eró's gyökeret vert: ki mondhatná? — Nem ismeri senki a gyenge szálakat, melyekből a végzet éltünk változhatlan fonalát szövi, elég tudnunk, hogy az óriási terv már tizennyolcz éves korában támadott Kőrösink szivében, s hogy már akkor két iskolatársával együtt Ígéretet tőn, keresztül utazva Ázsiát, egykor felkeresni népünk ott elhagyott maradványait. Kik Körösit élte ezen szakában ismerék, még most is szeretettel emlékeznek reá s a meleg barátságra, melylyel társain függött. — Magas terveit, melyekről annyival kevesebbet szólt, mennyivel erősebb feltétellé váltak kebelében, csak kevesen ismerék. Mint a folyó annál nyugodtabb felszinnel fut czélja felé, minél mélyebbre ásta ágyát: ügy arczának szelid kifejezése alatt nem kereste senki a nagyszerű gondolatot, melylyel lelke mélyében küzdött; s mert kevesen tudják hogy az, mi valóban nagy, mindig egyszerű is, s hogy nagy feltételek kivitelére jobb előkészület nincs, mint midőn azon kört, hová végzetünk által állittatánk, híven betöltjük — még azok is, kik Körösi terveit, midőn őt hivatalának mindennapi kötelességeit nyugottan teljesitve láták; inkább nagyszerű ábrándnak vették e terveket, mint oly