Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Kőrösi Csoma Sándor

26 KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR, collegiumba lépett s kenyerét mint iskolai szolga keresé ? Hisz ő nem tartozott a szerencsések közé, kiknek családjuk százados érdeme vagy szerencséje megkészíti a magas alapokat, honnan legkisebb érdemeik észrevétetnek. — 0 becsületes, de szegény szülőknek saját erejére bizott gyermeke vala, a nép azon osztályából, melyből emberi nemünknek majdnem minden valóságos jóltevői származnak, de melynek nagy férfiai — hogy a rómainak Metellus híréről használt hasonlatosságával éljek — mint a fa, hallgató évek leforgása alatt észrevétlenül nőnek. — Minden, mit Körösi gyermekéveiről Hegedűs Sámuel ur egyszerű, de ép ezért szívhez szóló necrologjából tudunk, abban áll: hogy Körösi már gyermekkorában szorgalmas s jó magaviselete miatt nevelői s iskolatársai előtt kedveltté vált s inkább nemes érzeményei- és tudományos törekvéseiben mutatott állhatatos szorgalma, mint nagy elmebeli tehetségek által tünt ki társai felett. Hivatása még titok vala a világ s önmaga előtt s habár kelet felé tekintve, honnan a nap emelkedik, s mint hallá, ősei jöttek, a gyermek néha kimondhatatlan vágygyal telt is el, s habár honfoglaló apáink tetteinél, melyeknek emléke a székely nép között elevenebben fenmaradott — szíve hatalmasabban dobogott fel, s mintha nehéz jövőjét sejtené, a gyermek rövid időre gondolatokba merült: vágyainak akkor még nem vala biztos tárgya, s korának játékai vagy kis foglalatosságai, melyeknek hív teljesítése már a gyermeket jellemzé, hamar szétoszlaták a gyönge felleget, mely szelid deriiltségü arczát egy pillanatra elkomoritá. De a boldog gyermekkor nem tart sokáig annál, kinek e világon nagy feladás jutott. Nehéz