Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)
Emlékbeszédek: Kőrösi Csoma Sándor
KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR. 25 hazája nem volna a mi hazánk? Azon népek, melyeket egy ezred története összelánczolt, melyeknek dicsősége és szenvedései közösek, melyeket a múltban emlékeik, a jelenben szeretetök, a jövőben reményeik egybefonnak, örökre el lennének válva? Oh nem! Körösi emléke biztos jelünk, hogy ez nem lehet. Azon férfiúnak nevénél, ki óriási szeretetében nem Magyarország s Erdély, de népünknek a széles világ bármily részében lakó gyermekeit fogta körül, azon édes meggyőződés tölti lelkünket, hogy ama határvonal, mely Erdélyt honunktól elválasztja, szíveinkben nem létezett soha s bátran mondhatjuk: Körösinek hazája Magyarország azon része, melyet Erdélynek neveznek. Csak igen kevés az, mit első éveiről tudunk. Azok közé tartozik ő, kik inkább arra törekszenek, hogy valami emlékezetre méltót tegyenek, mint hogy tetteiknek emléke föntartassék, — s ha kiveszem azt, hogy Eger-Patakon, Sepsi székben székely katona szülőktől számlázott s első neveltetését az enyedi ref. collegiumban nyerte, nincs mit e férfiú gyermekéveiről mondhatnék. Kétségen kivül érdekes volna az első benyomásokat ismerni, melyek Körösi gondolatainak irányát elhatározák; tudni a körülményeket, melyeknek befolyása alatt már az ifjú oly erősen akarni tanult; érdekes, forrásáig követhetni az életet, mely oly dicsőén folyt s oly tisztán végződött; de az idő, melybén a szükséges adatokhoz juthattunk volna, elmúlt s ha vannak is, kik Körösit gyermekkorában ismerék, ki az, ki dicső jövőjét előre látva a szegény székely fiúnak fejlődésére a szükséges figyelmet fordította volna, midőn az 1799-ben az enyedi