Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDEK. 329 Es ez helyesen történt Ágy. Az első, mi után minden nemzetnek törekedni kell, az, hogy egyéniségét biztosítsa; és valamint azok, kik akkor, midőn országos létünk fenntarthatása még kérdésben forgott, minden törekvéseiket a politikai téren arra irány ozák, hogy alkotmányunk romjaiban önállásunknak legalább formáit, s velők a nemzetben jogainak érzetét tartsák fel, ugy akadémiánk, midőn háttérbe szorítva még a tudománynak érdekeit is, egész tevékenységét arra irányozá, hogy nyelvünket s általa irodalmunkat alapítsa meg, mely a nemzet hitének, reményeinek s érzelmeinek hív tükre, méltó formában fejezze ki azt, a miért milliók lelkesülnek, bizonyosan azt tevék, a mi azon viszonyok között a legszükségesebb vala. De ha hálával emlékszünk azon férfiakra, kik e szomorú korszakban szintúgy az irodalom, mint a közélet terén, minden törekvéseiket csak arra irányozák, hogy a nemzetben egyéniségének érzete fenntartassék, s ha belátjuk, hogy mindent, mit azóta elértünk, azon férfiak munkásságának köszönjük, kik látszólag remény nélkül, de annál több buzgósággal folytaták a küzdelmet, mely népünk jövője felett határozott, nem titkolhatjuk magunk eló'tt, hogy nemzetünk megváltozott helyzetével törekvéseink irányának is változnia kell, s hogy akadémiánk sem foglalhatja el többé azon álláspontot, mely neki minden tudományos intézetek között egy ideig egészen sajátszerű helyzetet adott. Mióta e helyen utolszor találkozánk, hazánk nagy átalakuláson ment keresztül. A törvényes önállás, melyet követelénk, elismertetett, s ha az, a mit elértünk, egyesek vágyainak egészen nem felelne meg, kétségtelen, hogy a nemzet saját ügyeinek el-