Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

330 ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDEK. intézésében oly szabadsággal bir, minő neki századok óta nem engedtetett. — A nemzet megváltozott helyzetével megváltoztak kötelességei, és ezekkel — meggyőződésem szerint — megváltozott az akadémiának feladata is. Mikor a nemzet tevékenysége, elnyomva minden téren, szabadon csak az akadémia körében nyilatkozott; mikor mindenből, mire egykor büszke volt, csak e tudományos intézet maradt meg, melyet egészen sajátjának mondhatott, s a nemzet nem kívánt mást az akadémiától, mint azt, hogy szebb múltjának romjain magasan lobogtatva nemzetiségünk zászlóját, a múltnak emlékével egy szebb jövőnek reményeit tartsa fel e hazában, s minden nemesebb törekvéseinek jelképe legyen: az akadémiának arra kellé irányozni törekvéseit, hogy e hon polgáraiban a nemzeti érzetet tartsa fel, s a jövő számára a nyelvet fejleszsze ki, mely majdan haladásunknak eszköze lehessen. De a nemzetnek ezentúl, hogy feladatát megoldja, nem jelképre, hanem segédre van szüksége, s valamint az nem felelne meg hivatásának, ha mint előbb, s akkor helyesen, kizárólag régi jogállapotainak fenntartásán dolgoznék, ugy akadémiánk nem szoritkozhatik többé tisztán irodalmi tevékenységére. A nemzetnek részt kell venni a nagy küzdelemben , melynek czélja: a polgári szabadságnak és nyugati civilizatiónak Európa ezen részében megállapítása; s akadémiánknak részt kell venni a nagy munkában , mely Európa szerte a tudományok körében a népek szellemi felszabadulásáért foly; sőt a nemzet csak annyiban oldhatja meg nehéz feladatát, a mennyiben mi ezen kötelességünknek eleget teszünk.