Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)
Emlékbeszédek: Kőrösi Csoma Sándor
24 KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR. férfiúi állhatatosságnak s kitartásnak, melynek a tudomány minden haladását köszönheti s mely több lelki erőnek s erősebb meggyőződésnek tanúsága, mint bármily fényes süker. Ily férfiú volt Körösi Csorna Sándorunk — méltó, ha valaki, hogy neve tisztelettel emlittessék, s emléke példaként állittassék fel a serdülő nemzedéknek: miként férfiúi kitűrés a látszólag legreménytelenebb pályán is mindig magasra vezet. Körösinek hazája Erdély. — Ha az országok politikai felosztását, földieirási kézikönyveinket tekintjük, ő nem hontársunk s fájdalommal töltené lelkünket a gondolat, hogy nagy embereink sorából e nevet, mely ily tiszta fényben tündököl, ki kellene törölnünk: ha nem épen Körösi emléke volna legszebb bizonyítványunk arra, hogy azon határokat, melyeket Erdély és Magyarország közt a történetek kifejlődése vont, szivünk nem ismeri; s hogy mig iskoláinkban két testvérországról tanulunk, honszeretetünk csak egy magyar hazát ismer. Körösi hazája Erdély vala; de midőn a gyermekszív eldődei emlékénél először feldobogott, midőn az ifjú az ősök ismeretlen hónát keresve útnak indult: nem a mi eldődeink nyomdokát kereste-e akkor ő? Mi vala az, mi lelkét föltartá annyi sanyarúságok között, mi őt veszély- s szenvedésektől környezve csüggedni nem hagyá? nem azon remény volt-e ez, hogy majdan évek után, Ázsia határain, a gobi pusztán, vagy ott, hol a Himalaya csúcsai az ég felé nyúlnak: fel fogja találni azt a népet, mely nyelvén, mely a mi nyelvünkön szól, melyben vérét, a mi vérünket ismerheti el, melynek fiait kebléhez szoritva másfél ezerednyi elválás után magyar magyarral ismét ölelkezik? — S Körösi nem volna a miénk?
