Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

VIII. (Elmondatott a Kisfaludy-társaság XV-ik közgyűlésén febr. 6-án 1865.) Fájdalmas érzésekkel jelenlink meg önök előtt ma, s ha a Kisfaludy-társaság nagygyűlését megnyitva, máskor a czélokról, melyeket magunknak kitűztünk, s eddigi működéseink eredményeiről szóltam — ma csak veszteségeinket hozhatom fel. Soha, mióta fennáll társaságunk, egy rövid év alatt ennyi s ily tagjaitól nem fosztatott meg, s ha visszagondolunk a férfiakra, kik munkásságuk által körünknek fényt kölcsönöztek, s kik attól most örökre elszakadtak: szivünket mély aggodalom tölti el a jövő iránt. Alig egy éve, hogy Kazinczy Gábor e teremben társulatunk egy nagy érdemű tagja felett emlékbeszédet mondott. Sokan önök közül emlékeznek a hatásra, melyet szónoklata akkor valamennyünkre tett. Fájdalmas volt az, mert egész nagyságban érezteté veszteségünket, s mégis vigasztaló, mert e szónoklat nem csak azt, a mit veszténk, de azt, a mi megmaradt, juttatta eszünkbe s azon meggyó'ződéssel töltött el: hogy ott, hol a dicsők emlékét ily férfiak tartják fel, a jövőn kételkedni nincs okunk. S im ő, ki a népgyűlés, törvényhozásunk tanácskozásaiban, s az akadémia gyűlésein mindenkit egyaránt elragadott,