Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

310 ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDEK. zedékből, mely kormányának hatása alatt nőtt fel, nem találunk egy nevet vagy munkát, mely a franczia irodalomra állandó hatást gyakorolt volna. A végzet az egyestol megtagadta a hatalmat a szellem felett, s miként az önkény erőlködései annak ébredését nem nyomhatják el, úgy egyesek jó akarata nem ébresztheti azt fel álmából. Nem egyesek pártfogása, hanem közrészvét az, mitől az irodalom fejlődése függ, s csak a nép szelleme- és kedélyének nemesebb tulajdonai azon források, melyekből kincsei folynak s hogy erről meggyőződjünk, nem szükséges egyéb, mint hogy saját irodalmunk történetére tekintsünk vissza. Nem tartozom azok közé, kik a hiúságnak bármily téren hízelegni szoktak s önámitásnak hiszem, ha irodalmunkat jelen állásában Európa előbbre haladt nagy nemzeteinek irodalmával párvonalba állítjuk. — Erős bizodalmam van irodalmunk jövőjében, melynek harmincz év óta gyenge tehetségeimet szentelem ; de ha meg vagyok is győződve arról, hogy a fa, mely félszázad alatt ennyire nőtt, a legmagasabbakkal versenyezve fogja idővel emelni erős sudarát s hogy az épület, melynek alapjait leraktuk, egykor dicső leend: én a fiatal fát a százados tölgyekkel nem hasonlítom egybe s elismerem, hogy az alapokban, melyeken nemzeti irodalmunk magasztos épülete majdan emelkedni fog, sok egyes követ találunk, melyen a művészet simítása hiányzik; — de ha irodalmunk jelen állása nem felel is meg vágyainknak s ha az a fényponttól, hová csak hosszú törekvéseink emelhetik, még távol áll, nem mondhatjuk-e némi öntudattal, hogy irodalmunk fejlődése példátlanul gyors vala s hogy mindent, mit e téren előmutathatunk — azt egyedül önmagunknak köszönjük? —